Karbantartási Szakosztály
A Karbantartási Szakosztály 1959-ben alakult.
A szakosztály jelenlegi elnöke Dr. Göndöcs Balázs, titkára Kalincsák Zoltán.
Főbb tevékenységek, leírás
A szakosztály fejlődése nyomon követte az ipari üzemfenntartó-karbantartó tevékenység hazai szakaszait. A Szerszámgép Szakosztály 1959-ben hívta életre a TMK szakbizottságot. Ennek fő célja igényes szakmai rendezvények és hazai tanulmányutak szervezése, a szakkönyvírás és a szakmai tanfolyamok segítése volt. A szakbizottság 1963-ban rendezte meg az első hazai Karbantartási Konferenciát, 1965-ben pedig az I. Nemzetközi Karbantartási Konferenciát.
1965-ben a Szerszámgép Szakosztályból való kiválás után önállóan, Központi Üzemfenntartási Bizottságként működött tovább, majd 1977-ben Karbantartási Szakosztállyá alakult. A több mint száz tag nyolc szakbizottságban tevékenykedett. A vidéki szervezetek karbantartási csoportjainak létrejöttét a területi bizottság segítette.
Magasabb szintű tevékenységet jelentett 1982-ben a Karbantartási Központi Szakosztállyá alakulás, amelyben szakági és szakmai bizottságok dolgoztak országos hatáskörrel.
A 80-as évek elején a GTE létrehozta a karbantartás helyzetét feltáró tanulmányt segítő koordinációs bizottságot. A bizottság feladata volt a karbantartási területek MTESZ szintű koordinációja is.
Széles szakmai bázist biztosított az 1983-ban létrejött Főmechanikusi Fórum.
A Szakosztály feladatának tekintette a szakterületet érintő elemzések, koncepciók kidolgozását, jogszabálytervezetek és hatósági előírások előkészítését és tervezeteinek véleményezését valamint javaslatokat dolgozott ki új jogszabályokra, illetve jogszabály módosításokra. A fejlesztési célú tanulmány mellett a korábbi években számos szakirodalmi mű született.
A GTE keretén belül a karbantartás művelői a szakirodalom területén is maradandót alkottak. A Szakosztály kezdeményezésére indult 1965-ben az OMKDK kiadásában az „Üzemfenntartás” szakirodalmi gyűjtemény főmechanikusok számára. Tagjaink közreműködésével, Szabó Bendegúz főszerkesztésével készült el a „Karbantartási Kézikönyv”. A következő jelentős mű a „Számítástechnika az üzemfenntartásban” címmel jelent meg 1982-ben. 1989-ben került kiadásra a GTE támogatásával „A gépipari üzemfenntartás korszerű módszerei” címmel a CsSzSzK (CsVTSz) Egyesülettel közös kiadvány.
Az eltelt 38 év során mintegy 30 nagyrendezvényünk volt, amelyeken 180-250 fő vett részt, de nem egy esetben elérte a 600 főt is. Ezek sorába tartoztak az Országos Főmechanikusi Tanácskozások és az Országos Karbantartási Konferenciák. A Szakosztály életében jelentős rendezvények voltak a Nemzetközi Karbantartási Konferenciák. A konferenciákon elhangzott előadásokból kiadvány vagy az utóbbi időben 1992-től Gépgyártástechnológia különszám jelent meg.
Jelentős szerepet játszott az elmúlt idő távlatában a szakoktatás és továbbképzés tanfolyamainak szervezése a szakmai szervezeteink életében. Az elmúlt több mint 3 évtized alatt nagyszámú tanfolyam került megrendezésre.
Nemzetközi kapcsolatok:
A nemzetközi konferenciák szervezése során kapcsolatba kerültünk külföldi tudományos egyesületek karbantartó szakembereivel. A nemzetközi együttműködés területén a szocialista országok tudományos egyesületei karbantartási szervezeteivel rendszeres kapcsolatban voltunk. A IV. Nemzetközi Karbantartási Konferencián a jelenlévő külföldi partnerekkel egyeztetett és elfogadott ajánlás alapján javaslatot tettünk az INTERTECHNO keretében megalakítandó INTERROMONT Nemzetközi Karbantartási Szervezet létrehozására. Ennek alapján megszületett a szocialista országok karbantartási szakembereinek nemzetközi titkársága és az INTERREMONT munkacsoport. Az INTERREMONT keretében való együttműködés ugyan megszűnt, de a korábbi ismeretségek alapján mind a hazai, mind külföldi nemzetközi konferenciákon kölcsönös részvételek előfordulnak.