ALMANACH

1947.02.26, 77 éve történt:
Tihanyi Kálmán villamosmérnök, feltaláló, az ikonoszkóp megalkotója (1897. április 28., Üzbég - 1947. február 26., Budapest) A modern nagyfelbontású televízió rendszer feltalálója, amelynek alapja az általa kidolgozott zseniális megoldás, amit töltés felhalmozásként illetve töltéstárolásként ismerünk. Üzbégen született, szaktanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte. Nevéhez fűződik a teljesen elektronikus, töltéstároló típusú televíziórendszer feltalálása, amely lehetővé tette a több száz soros képfelbontást és képvisszaadást, ahogy az szabadalmai alapján világszerte megvalósult. Az új televízió alapelveit és számos kivitelezési módját 1926-ban benyújtott magyar szabadalmi bejelentésében dolgozta ki, katódsugárcsövet alkalmazva mind a kamera céljára, mind pedig vevőcsőként. Elgondolásait később továbbfejlesztve két új szabadalmi leírásban foglalta össze, majd 1928-ban szabadalmazta többek közt Magyarországon, Németországban, Angliában, Franciaországban és az USA-ban. Az Amerikai Radio Corporation (RCA) a szabadalmak angliai és franciaországi közzétételét követően, 1930 nyarán kereste meg, és 1931-ben kezdték meg ezek alapján a képfelbontócső laboratóriumi kidolgozását. Szabadalmait később megvásárolták. Az új kameracső első igazán sikeres példányai néhány hónapon belül megszülettek s - ma már tudjuk - ekkor dőlt el, hogy a készüléket majd ikonoszkóp néven fogják forgalmazni. Ennek a nagyrészt Tihanyi 1928-as szabadalmai alapján továbbfejlesztett változatait képikonoszkóp, orthikon, képorthikon és vidikon néven ismerjük. Ezek közös alapvető jellemzője, hogy a töltésfelhalmozás illetve tárolás elvén működnek. Tihanyi a katódsugaras képleképezést katonai célú felhasználásra is alkalmazva 1929-ben dolgozta ki és szabadalmaztatta különleges, infravörös sugarakra is érzékeny kameráját, melynek prototípusát robotrepülők céljára az angol Légügyi Minisztérium számára készítette el. Egyéb, a televízió fejlődésében jelentős szerepet játszó 1935-ös és 1937-es bejelentésű szabadalmait a Loewe, RCA és a Fernseh AG vásárolta meg és fejlesztette ki. 1939-ben jelentette be teljesen lapos, valójában egy igen korai plazma televíziónak tekinthető televízióját, amely a leírás szerint keretbe foglalva akár falra is akasztható(!), s amelynek gyártását a háború után Magyarországon tervezte beindítani. A gondolattal a jelek szerint már 1933-ban kezdett foglalkozni. Egy ilyen dátumú, valamint egy már tökéletesen kidolgozott, 1936-os szabadalmi leírás (igénypontok és rajzok) kézirata maradt ránk. Az utóbbiról készült Horváth Gyula villamosmérnök igen érdekes tanulmánya (1. Híradástechnika 2004/1. sz.). 1940-1944 között kidolgozott egy 5-8 km hatótávolságúra tervezett magasnyomású akusztikus sugárzó készüléket, eredetileg a mezőgazdaságban igen nagy jelentőséggel bíró eszközként, kártékony rovarok eliminálásának céljából. A háború alatt és után erősen foglalkoztatták az ultrahang-technológia lehetőségei s ennek alkalmazására számos találmányt dolgozott ki és hagyott hátra 1947-ben bekövetkezett váratlan halálakor. A 2001. augusztus 31-én megnyitott, majd 2004. május 26-án kibővített "Magyarok, akik a XX. századot csinálták" című állandó kiállításon Bay Zoltán, Kármán Tódor, Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede mellett Tihanyi Kálmán is ott látható. 2005-ben a Magyar Mérnök Kamara innovációs díjat alapított a tiszteletére.

2003.02.26, 21 éve történt:
Greguss Pál NASA-díjas biofizikus, az űrkutatás, az optika és a holográfia nemzetközileg elismert kutatója (1921. június 09., Budapest - 2003. február 26., Budapest) Tudós családból származott, apja, id. Greguss Pál, a szegedi egyetem rektora, Kossuth-díjas botanikus, Szent-Györgyi Albert barátja volt. Az ifjabbik Greguss diákként gyakran látogatta a Nobel-díjas tudós laboratóriumát, ott hallott először az ultrahangról. Kiskorától érdeklődött a természet iránt, de felfigyelt az élővilágban felismerhető fizikai folyamatokra is. Leleményességére jellemző, hogy ultrahanggal fotózta a fény számára áthatolhatatlan anyagok belsejében lévő hibákat, zárványokat. Az ultrahangot gerjesztő generátort lelőtt repülőgépek alkatrészeiből ő barkácsolta. Egyetemi tanulmányait Szegeden, az akkori Horthy Miklós Tudományegyetemen és a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, 1943-ban vegyész, 1944-ben pedig - az Eötvös Kollégium tagjaként - természettan-vegytan szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Természettudományi tanulmányaival párhuzamosan magyar irodalommal és képző- és színművészettel is foglalkozott. A Szent-Györgyi Albert professzor által vezetett Szegedi Egyetemi Színjátszó Társulat egyik alapító tagja, és mint ilyen, a ma már színháztörténeti jelentőségű szegedi és kolozsvári Hamlet előadások segédrendezője ill. egyik epizódszereplője. 1951-ben a Szegedi Tudományegyetemen doktorált, Ph.D-t szerzett. Vegyészmérnökként a Magyar Általános Kőszénbánya (MÁK) Rt-nél dolgozott Tatabányán 1944-1946-ig, ezt követően középiskolai tanár a Tatabányai Állami Gimnáziumban 1946-1949-ig, majd egyetemi tanársegéd Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1949-1952-ig. Ezután 1952-1953 között tudományos főmunkatárs az MTA KFKI-ben, majd a KPM Ultrahang-kutató Laboratórium vezetője 1954-1956-ig, és a Vasúti Tudományos Kutató Intézet osztályvezetője 1956-1976-ig. Eközben 1966-1967-ig tudományos tanácsadó az indiai Durgapurban, a Central Mechanical Research Institute-ban. 1962-ben az Amerikai Akusztikai Társaságban mutatta be ultrahang holokameráját, majd Londonban összebarátkozott a nála sokkal idősebb Gábor Dénessel, a holográfia atyjával, akivel tartós tudományos együttműködést alakított ki. 1968-ban Philadelphiában egy szemészkongresszuson számolt be az ultrahang holográfia alapján kialakított szemészeti diagnosztikai elképzeléseiről, ennek köszönhette a vendégprofesszori meghívást a New York Medical College szemészeti tanszékére. Meghívott vendégprofesszor volt az Amerikai Egyesült Államok-beli New York Medical College-ben 1969-1973-ig, s ezt követően a Német Szövetségi Köztársaságban ugyancsak vendégprofesszor a Technische Hochschule Darmstadt Fizikai Intézetében, Darmstadt-ban 1973-1976-ig. Hazatérve 1976-tól tíz éven át a Budapesti Műszaki Egyetem alkalmazott Biofizikai Laboratóriumának igazgatója 1976-1986-ig, majd a BME Finommechanikai-Optikai Intézet tudományos tanácsadójaként dolgozott 1989-es nyugdíjba vonulásáig. Tudományos tanácsadóként segítette az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet munkáját 1990-1993-ig, valamint a BME Gépgyártástechnológia Tanszék kutató munkáját, és közben egyéni vállalkozóként létrehozta az OPTOPAL Panoramikus Méréstechnikai Szolgálatot. A holográfia kutatójaként ötletes multiplex hologramokat készített, bemutatókon nagy sikert arattak lebegő, megvilágított figurái. Számítógépes csúcstechnológiával sikerült koponyaröntgen felvételeket holografikus eljárással szemléltetnie, 1990-ben a Szent Koronáról készített körüljárható multiplex hologramot, amelyet először a Magyar Nemzeti Múzeumban mutattak be. Bejczy Antallal és Pavlics Ferenccel, az Egyesült Államokban élő magyar származású tudósokkal együttműködve Greguss Pál is részt vett a legmodernebb űrtechnikák kidolgozásában. Az ő nevéhez fűződik a humanoid látómodul, amelynek lelke az általa kifejlesztett úgynevezett PAL-optika. Ez egy 360 fokos látószögű lencse, amely az emberi szemhez hasonlóan a perifériás látványból ki tudja emelni azt a részletet, amelyiket éppen akarja. (A körbelátó lencse ötlete már fiatalon felmerült benne, amikor azon töprengett, miképp hatott volna az emberiség fejlődésére, ha látásunk 360 fokos) Találmánya űrkutatási hasznosításával 1984-ben kezdtek el foglalkozni az Egyesült Államokban, a feltalálót 1989-ben NASA-díjjal jutalmazták. A lencsét először fánklencsének nevezte el, az amerikaiak javasolták, hogy hívják inkább gyűrűs lencsének, vagyis Panoramic Annulár Lensnek, mert ennek angol rövidítése a PAL az ő keresztneve is. Ezt a lencsét építették be a Nyomkereső (Pathfinder) nevű Mars-szonda jövevény (Sojourner) nevű kisautójába, amely 1997. július 6-án gördült le a vörös bolygó felszínére. Greguss Pál részt vett a távoli aszteroidák kutatását szolgáló Deep Space amerikai űrpogram első egységének 1998. október 24-i fellövésén. Az ionhajtóművel ellátott 40 cm átmérőjű "repülő laboratórium" 12 műszerének egyike Greguss PAL-optika műszere volt. A körben látó lencsét az űrtechnikán kívül a műholdak betájolásánál, ásványok átvilágításánál is használják. Eljárásait az Európai Űrügynökség (ESA) Mars-kutató berendezésein is alkalmazzák. Tudományos tevékenysége és ezek elismerései:
  • ultrahangterek láthatóvá tételére szonokémiai reakciók kutatása (Ph.D., 1951), mely 1964-1965-ben az első ultrahang hologramok megalkotásához vezetett (ezek elismeréséül 1978: Fellow of the Optical Society of America, majd 1979-ben: a Kínai Tudományos Akadémia Hefei városban működő Tudományos és Műszaki Egyetemének tiszteletbeli professzora lett)
  • a hologram-elv kiterjesztése a biológiai jelminta-feldolgozást leíró modellekre 1968-ban (1971, New York Academy of Sciences tagja)
  • koherens sugárzások biológiai hatásainak vizsgálata (1983, Markusovszky díj; 1988, Pioneer Award in Medical Ultrasonics, WFUMB; 1992, tiszteletbeli tag az International Society for Optics Within Life Sciences (OWLS)
  • a panoramikus gyűrűs lencse - PAL optika - szabadalmazása 1983-ban és ezen alapuló különféle műszerek kifejlesztése (1989, NASA díj; 1991, Invenció'91 díj; 1996, Genius'96 feltalálói Oscar-díj; 1998, Genius'98 Feltalálói Olimpia Aranyérme; 1998. október 24-én a PAL optikán alapuló és azt tartalmazó PALADS helyzetmeghatározó műszer földkörüli pályára juttatása a SEDSAT-1 mikroműholdban, a Deep Space-1 NASA-program keretében, 1999, Jedlik Ányos díj)
Tudományos közleményeinek száma több, mint 350, ezek közül 5 önálló könyv, több könyvfejezet. Külföldi tudományos szaklapok szerkesztőbizottságának volt tagja (Ultrasonic News, USA; Optic Letters, USA; Ultrasonics, UK; Annals of Ophthalmology, USA). Széles körű tudományos ismeretterjesztő munkát is végzett (alapító szerkesztőbizottsági tagja volt a Technika c. lapnak, szerkesztőbizottsági tagja az Élet és Tudománynak). Társadalmi tevékenységek:
  • a Nemzetközi Gábor Dénes Díj kuratóriumának elnöke
  • a Budapesti Magyar-Amerikai Társaság ügyvezető alelnöke
Gondolatainak művészi kifejezésére tudományos tevékenysége során különböző fotográfiai és egyéb képalkotási eljárásokat alkalmazott, így többek közt a fény- és elsősorban lézergrafikák mintájára egy új művészeti irányzatot kezdeményezett, láthatóvá tett ultrahangokkal készít ultrahanggrafikákat. PAL-optikája nyújtotta panoramikus képek anamorf megjelenítését videóra alkalmazva újszerű mozgó képalkotást dolgozott ki. Művészi alkotásai különböző kiállításokon szerepeltek:
  • New York Physicians Art Association, New York 38th Annual Exhibition, 1973
  • Magyar Nemzeti Múzeum Hologram kiállítása "Tér a síkban - Négy világrész hologramjai", Ernst Múzeum, 1990. június 05 - július 17.
  • 2. Nemzetközi Mintatriennále, "Mintakalandok a síkból a térbe", 1991. december 13 - 1992. január 12.
  • BME R-Klub, Dr. Greguss Pál Fotó és Dia kiállítása "Panoramikus világkép - Körbenézve a világban", 1995. május 2-14.
  • Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, nemzetközi hologramkiállítása "Tér a síkban - sík a térben", 1996. június 5-30.
  • Ludwig Múzeum "A művészeten túl", 1996. október 17 - november 23.
  • Neue Galerie am Landesmuseum, Graz, "Jenmseits von Kunst", 1997. január 7 - március 30.
  • Fény-Szimpózium Eger kiállítása, 1999. április 22-25. (Nemzetközi Kepes György Társaság Senior tagjává választotta)
  • Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét kiállítása, "KÉPMUTOGATÓK - Képnézési formák és szokások a fotográfia feltalálása előtt és alatt" (anamorf PAL-képek első bemutatása), 1999. június 9 - augusztus 2.
  • Műcsarnok "Invenció, intuíció, innováció", 2000. március 30 - május 14.
  • Mai Manó Ház centenáriumi hologram kiállítása "Portré hologramok és múzeumi tárgyak hologramjai", 2000. június 5 - július 6.

1854.03.02, 170 éve történt:
Hankó Vilmos kémikus, ismeretterjesztő (1854. március 02., Parajd - 1923. november 21., Budapest) A kolozsvári egyetemen tanári oklevelet szerzett. 1877-től a dévai reáliskolában tanár. 1879-ben Bunsen, Kirchhoff és Liebig laboratóriumainak tanulmányozása végett külföldi tanulmányutat tett. 1885-től a budapesti II. kerületi főreáliskola tanára, 1907-től igazgatója. Főként ásványvízelemzéssel foglalkozott. Sokat tett a természettudományok, különösen a kémia népszerűsítése érdekében. Leghatásosabb vállalkozása az Universum évkönyv volt. "Egy elfelejtett magyar találmány" címmel 1894-ben a Természettudományi Közlönyben ő hívta fel a figyelmet Jedlik Ányos szódavízgyártó készülékére, melyet ma már a hazai szódavízgyártás első gépeként tartunk számon.