ALMANACH
1924.07.24, 100 éve történt:
Szily Kálmán fizikus, nyelvész, műegyetemi tanár, tudományszervező, az Akadémia főtitkára, majd főkönyvtárnoka (1838. június 29., Izsák – 1924. július 24., Budapest)
Régi nemes család leszármazottja. Nagyapja Szily Ádám részt vett a jakobinus mozgalomban, Laczkovics János barátja volt, és fogságot is szenvedett. Apja, Szily Ádám táblabíró volt, anyja Jeszenszky Karolina. Házasságukból 11 gyermek született. Elemi és gimnáziumi tanulmányait (6. osztályig) magántanulóként végezte. A gimnázium két utolsó évfolyamát Pesten a piaristáknál járta ki. 1856-1857-ben a József Ipartanodában, majd 1857-től a bécsi műegyetemen tanult. Az egyetemet 1860-ban végezte el. Hazatérve Sztoczek József tanársegédje lett az ipartanodában. 1869-ben a kísérleti természettan nyilvános rendes tanárává nevezték ki.
Szily Kálmánt 1880-ban a Vasárnapi Újság mint „éles eszű, megnyerő modorú” tudóst jellemezte aki „ékesen szóló, tapintatos, és maga ugy mint tudománya iránt rokonszenvet gerjeszteni képes tanár, kitűnő ismeretterjesztő és népszerűsítő; amellett nem közönséges szervező tehetség, s végre minden izében magyar, és tántorithatatlan hazafi”.
Legkiemelkedőbb eredményei az 1860-as évtizedben a termodinamika kérdéskörébe tartoztak. 1867-es akadémiai székfoglaló értekezésében a hőelmélet első és második alaptételének általános matematikai alakban való megfogalmazására vállalkozott. 1870 és 1889 között ő vezette a matematikai fizika és analitikai mechanika tanszéket. Miután a politechnikumot az 1871-72-es tanévtől Műegyetem néven egyetemi rangra emelték, az intézmény első rektora lett. A Magyar Mérnök és Építész Egylet alapítója, első főtitkára, a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyének első főszerkesztője. 1869-ben a Természettudományi Társulat főtitkáraként megindította a Természettudományi Közlönyt. A műszaki tudományos műnyelv és a műszaki irodalom fejlesztésének szükségességét felismerve érdeklődése a nyelvtudomány felé fordult. 1889. október 14-től 1905-ig az Akadémia főtitkára volt, akinek személyében először választottak az akadémikusok természettudóst főtitkárrá. 1889-ben megindította és 1905-ig szerkesztette az Akadémiai Értesítőt. 1905-ben az Akadémia főkönyvtárnokává nevezték ki, és még abban az évben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, amelynek elnöke és folyóiratának, a Magyar Nyelvnek, továbbá A magyar nyelvújítás szótárának szerkesztője volt. Nyelvészeti munkásságáért 1914-ben az Akadémia nagyjutalmával tüntették ki. 1894-ben tiszteletbeli bölcsészdoktor, 1917-ben tiszteletbeli műszaki doktora lett.1944.07.24, 80 éve történt:
Korbuly Károly gépészmérnök (1873. augusztus 11., Kolozsvár - 1944. július 24., Budapest)
Oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte. A Ganz és Társa kötelékébe lépett, ahol rövidesen a villamossági gyár üzemfőnöke lett; itt ez időben készültek Kandó Kálmán É-olaszországi vasútvillamosításának mozdonyai és motorkocsijai. Kandó a kiváló műhelymunkát méltányolva meghívta a Vado Ligueri mozdonygyár műhelyfőnöki posztjára, ahol 1907-1915-ig működött. 1916-ban sikerült visszatérnie Budapestre és a Weiss Manfréd gyárban műszaki igazgató lett. Az 1. világháború után a gyár termelését átállította jármű-, mezőgazdasági gép, zománcedény-, ill. varrógép-gyártásra stb. A 30-as évekből való jelentős csőgyártási eljárása: a tolópadon nem gyűrűkkel, hanem görgős rendszerrel történt a cső nyújtása. Az előnyös eljárás szabadalmát több országba exportálták.1956.07.24, 68 éve történt:
Zemplén Géza kémikus, műegyetemi tanár (1883. október 26., Trencsén - 1956. július 24., Budapest)
Egyetemi tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán végezte. Than Károly mellett dolgozott, majd 1905-ben a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián lett tanársegéd. 1907-ben állami kiküldetéssel Berlinbe küldték tanulmányútra. Itt négy évet dolgozott a szerves kémia nagy mesterénél, Emil Fischernél. Aminosavak és szénhidrátok szintézise képezte kutatási területét, legjelentősebb eredménye ezen időből az acetobróm-cellobióz szintézise. 1913-ban a Budapesti Műegyetem új Szerves Kémia Tanszékére hívták meg. A kutatás megszállottja volt, intézetében szünet nélkül szinte éjjel-nappal dolgoztak, s a munka élén ő haladt. Jó szemmel választotta ki munkatársait is; a legtöbb vezető magyar szerves kémikus tanítványai sorából került ki. Az MTA 1923-ban tagjává választotta, 1928-ban nagydíjával tüntette ki. 1947-ben egy évet a washingtoni egyetemen töltött kutatómunkával. 1948-ban az első Kossuth-díj arany fokozatával tüntették ki. Fontos szerepet játszott Zemplén és iskolája a magyar gyógyszeripar felfejlesztésében is.1843.07.25, 181 éve történt:
Horváth Ignác mérnök, műegyetemi tanár (1843. július 25., Budapest - 1881. április 18., Budapest)
Mérnöki diplomáját a pesti műegyetemen szerezte. 1866-67-ben a zürichi egyetemen folytatta tanulmányait, majd két évet töltött Franciaországban az erőmű- és géptan tanulmányozásával. 1869-ben hazatért és a műegyetemen a műszaki mechanika és alkalmazott hidraulika tanára lett. Korszerű vízsebességmérő műszert készített. Vízmérései nemzetközileg is jelentősek. Hazai viszonylatban úttörő munkát végzett az anyagvizsgálat terén is. Cikkeit nemcsak magyar, hanem francia és német szakfolyóiratok is közölték. 1874-től az MTA tagja.1900.07.26, 124 éve történt:
Diószeghy Dániel kohómérnök, egyetemi tanár (1900. július 26., Ungmogyorós - 1969. december 25., Budapest)
Oklevelét a soproni Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán szerezte 1925-ben. Pályáját a Ganz-gyárban kezdte, de rövidesen visszatért a soproni főiskolára, ahol a matematikai, majd a vaskohászati és tüzeléstani tanszék tanársegédje lett. 1936-tól a tüzeléstant oktatta, 1940-ben műszaki doktorátust szerzett. 1943-ban a tüzeléstani tanszék rk., 1947-től ny. r. tanára volt. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem megalakítása után annak tanára, a Tüzeléstechnikai Kutatóintézet megalapítója, vezetője, majd igazgatója lett. Munkásságával a hazai tüzeléstan alapjait rakta le, és ennek oktatási módszereit fejlesztette.1848.07.27, 176 éve történt:
Eötvös Loránd báró kísérleti fizikus, kultúrpolitikus, igazi tudós tanár (1848. július 27., Budapest - 1919. április 8., Budapest)
Pesten, a piaristáknál érettségizett (az épület már nincs meg, a huszadik század elején lebontották). Fizikai doktorátusát Heidelbergben, Bunsen, Helmholtz és Kirchhoff tanítványaként szerezte meg. Itthon először az elméleti fizika, majd Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után a kísérleti fizika professzora lett. 1891/92-ben a Budapesti Tudományegyetem rektora, 1889-től 1905-ig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Fizikai kutatásai két nagyobb területre koncentrálódtak: 1886-ig a felületi feszültség, 1888-tól a gravitáció kutatására. Kifejlesztette a már életében róla elnevezett torziós ingát, mellyel egyaránt lehetett végezni alapkutatást (a gravitáló és a tehetetlen tömeg arányosságának kísérleti vizsgálata) és alkalmazott kutatást (geofizikai mérések, olajkutatás).
Közéleti tevékenysége is jelentős: 1891-ben létrehívta a Mathematikai és Physikai Társulatot, 1894-ben kultuszminiszterként előkészítette az Eötvös József Collegium megalapítását, 1895-ben megszervezte a fizikatanárok egyetemi továbbképzését. Tanárideálja a "tudós tanár" volt. Fontosnak tartotta a tudomány rangjának emelését és a tudományos ismeretterjesztést is. Kiegyensúlyozott, teljes életre törekedett, ezért vállalta el - szenvedélyes hegymászóként - a Magyar Kárpát Egyesület elnökségét. Ma már az ő nevét viseli az ország legnagyobb tudományegyeteme, azon kívül a Geofizikai Intézet, a Fizikai Társulat és a tiszteletére 1894-ben megindított országos fizikaverseny is.1849.07.27, 175 éve történt:
John Hopkinson villamosmérnök, feltaláló (1849. július 27., Manchester - 1898. augusztus 27., Mount Petite Dent de Veisivi)
Főiskolai tanulmányait Cambridge-ben a Trinity Collegeben kezdte meg, majd a londoni egyetemen tette le a doktori vizsgákat. 1872-ben gyakorlati pályára lépett Birminghamben, ahol Chame Brothers and Company műhelyeiben 6 évig működött mint mérnök. Ez idő alatt számos találmánya volt. 1878-ban Londonba költözött. Nevét elsősorban a dinamógépeken és mágneses körökön - részben testvérével, Hopkinson E. dr.-ral - végzett kísérletei s a dinamógépek számítására vonatkozó alapvető dolgozatai tették ismertté. Ő találta fel a háromfázisú rendszert. A vas, nikkel és kobalt mágneses tulajdonságaira, továbbá a váltakozó áramokra, váltakozó áramú rendszerekre és az elektromos kondenzátorokra vonatkozó alapvető dolgozataival ugyancsak nagymértékben előmozdította az elektrotechnika fejlődését. 1883-tól az Institution of Civil Engineers tanára, 1890-től a Royal Society érmének birtokosa. Az Institution of Electrical Engineers 1890-ben elnökének választotta.1818.07.28, 206 éve történt:
Gaspard Monge francia matematikus (1746. május 10., Beaune - 1818. július 28., Párizs)
Az ábrázoló geometria megalkotója, az analitikus geometria úttörője. Ez a két irányzat azóta a projektív geometria részévé vált. Az oratoriánus szerzetesek beaune-i és lyoni kollégiumában tanult. Lyonban 16 éves korában fizikát, 1768 és 1783 között fizikát és matematikát tanított Méziéres-ben. 1780-ban a hidraulika tanárának nevezték ki a párizsi Louvre-ba. 1783 táján Párizsba ment, dolgozott abban a súly-és mértékbizottságban, amely 1791-ben kidolgozta a méterrendszert. 1794-95-ben a rövid életű École Normale-ban tanított. Itt engedélyezték számára, hogy ismertesse az ábrázoló geometria elveit. Új eljárásai forradalmasították a mérnöki tervezőmunkát. Neve ott van a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.1968.07.28, 56 éve történt:
Otto Hahn német vegyész, Nobel-díjas (1879. március 8., Frankfurt am Main - 1968. július 28., Göttingen)
Kémiát tanul a Marburgi Egyetemen, 1901-ben szerzett doktori fokozatot. 1904-ben Londonba utazott, s a University College-ban a radioaktivitást kutató Sir William Ramsay munkatársaként kezdett dolgozni. Hahn a Ramsay-tól kapott durva rádiumkészítmény tisztítása közben kimutatta, hogy a preparátumban jelen van egy új radioaktív anyag is, ezt radiotóriumnak nevezte el. Ramsay támogatásával állást kapott a Berlini Egyetemen. Mielőtt itt munkába állt, eltöltött néhány hónapot Montrealban, Ernest Rutherford (később Lord Rutherford of Nelson) munkatársaként. Röviddel azután, hogy 1906-ban visszatért Németországba, csatlakozott hozzá Lise Meitner osztrák fizikus, öt évvel később pedig mindketten az újonnan létesült berlin-dahlemi Vilmos Császár Kémiai Intézet munkatársai lettek. Itt Hahnt a kicsi, de független radiokémiai osztály vezetőjévé nevezték ki. A háború után Hahn és Meitner az elsők között izolálta a 231Pa-t, a nem sokkal azelőtt izolált radioaktív protaktínium egyik izotópját. Fritz Strassmann radiokémikussal együtt a maghasadás felfedezője. 1944-ben kémiai Nobel-díjat kapott, 1966-ban pedig Strassmann-nal és Lise Meitnerrel megosztva Enrico Fermi-díjban részesült.