ALMANACH
1848.07.27, 178 éve történt:
Eötvös Loránd báró kísérleti fizikus, kultúrpolitikus, igazi tudós tanár (1848. július 27., Budapest - 1919. április 8., Budapest)
Pesten, a piaristáknál érettségizett (az épület már nincs meg, a huszadik század elején lebontották). Fizikai doktorátusát Heidelbergben, Bunsen, Helmholtz és Kirchhoff tanítványaként szerezte meg. Itthon először az elméleti fizika, majd Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után a kísérleti fizika professzora lett. 1891/92-ben a Budapesti Tudományegyetem rektora, 1889-től 1905-ig a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Fizikai kutatásai két nagyobb területre koncentrálódtak: 1886-ig a felületi feszültség, 1888-tól a gravitáció kutatására. Kifejlesztette a már életében róla elnevezett torziós ingát, mellyel egyaránt lehetett végezni alapkutatást (a gravitáló és a tehetetlen tömeg arányosságának kísérleti vizsgálata) és alkalmazott kutatást (geofizikai mérések, olajkutatás).
Közéleti tevékenysége is jelentős: 1891-ben létrehívta a Mathematikai és Physikai Társulatot, 1894-ben kultuszminiszterként előkészítette az Eötvös József Collegium megalapítását, 1895-ben megszervezte a fizikatanárok egyetemi továbbképzését. Tanárideálja a "tudós tanár" volt. Fontosnak tartotta a tudomány rangjának emelését és a tudományos ismeretterjesztést is. Kiegyensúlyozott, teljes életre törekedett, ezért vállalta el - szenvedélyes hegymászóként - a Magyar Kárpát Egyesület elnökségét. Ma már az ő nevét viseli az ország legnagyobb tudományegyeteme, azon kívül a Geofizikai Intézet, a Fizikai Társulat és a tiszteletére 1894-ben megindított országos fizikaverseny is.1849.07.27, 177 éve történt:
John Hopkinson villamosmérnök, feltaláló (1849. július 27., Manchester - 1898. augusztus 27., Mount Petite Dent de Veisivi)
Főiskolai tanulmányait Cambridge-ben a Trinity Collegeben kezdte meg, majd a londoni egyetemen tette le a doktori vizsgákat. 1872-ben gyakorlati pályára lépett Birminghamben, ahol Chame Brothers and Company műhelyeiben 6 évig működött mint mérnök. Ez idő alatt számos találmánya volt. 1878-ban Londonba költözött. Nevét elsősorban a dinamógépeken és mágneses körökön - részben testvérével, Hopkinson E. dr.-ral - végzett kísérletei s a dinamógépek számítására vonatkozó alapvető dolgozatai tették ismertté. Ő találta fel a háromfázisú rendszert. A vas, nikkel és kobalt mágneses tulajdonságaira, továbbá a váltakozó áramokra, váltakozó áramú rendszerekre és az elektromos kondenzátorokra vonatkozó alapvető dolgozataival ugyancsak nagymértékben előmozdította az elektrotechnika fejlődését. 1883-tól az Institution of Civil Engineers tanára, 1890-től a Royal Society érmének birtokosa. Az Institution of Electrical Engineers 1890-ben elnökének választotta.1818.07.28, 208 éve történt:
Gaspard Monge francia matematikus (1746. május 10., Beaune - 1818. július 28., Párizs)
Az ábrázoló geometria megalkotója, az analitikus geometria úttörője. Ez a két irányzat azóta a projektív geometria részévé vált. Az oratoriánus szerzetesek beaune-i és lyoni kollégiumában tanult. Lyonban 16 éves korában fizikát, 1768 és 1783 között fizikát és matematikát tanított Méziéres-ben. 1780-ban a hidraulika tanárának nevezték ki a párizsi Louvre-ba. 1783 táján Párizsba ment, dolgozott abban a súly-és mértékbizottságban, amely 1791-ben kidolgozta a méterrendszert. 1794-95-ben a rövid életű École Normale-ban tanított. Itt engedélyezték számára, hogy ismertesse az ábrázoló geometria elveit. Új eljárásai forradalmasították a mérnöki tervezőmunkát. Neve ott van a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.1968.07.28, 58 éve történt:
Otto Hahn német vegyész, Nobel-díjas (1879. március 8., Frankfurt am Main - 1968. július 28., Göttingen)
Kémiát tanul a Marburgi Egyetemen, 1901-ben szerzett doktori fokozatot. 1904-ben Londonba utazott, s a University College-ban a radioaktivitást kutató Sir William Ramsay munkatársaként kezdett dolgozni. Hahn a Ramsay-tól kapott durva rádiumkészítmény tisztítása közben kimutatta, hogy a preparátumban jelen van egy új radioaktív anyag is, ezt radiotóriumnak nevezte el. Ramsay támogatásával állást kapott a Berlini Egyetemen. Mielőtt itt munkába állt, eltöltött néhány hónapot Montrealban, Ernest Rutherford (később Lord Rutherford of Nelson) munkatársaként. Röviddel azután, hogy 1906-ban visszatért Németországba, csatlakozott hozzá Lise Meitner osztrák fizikus, öt évvel később pedig mindketten az újonnan létesült berlin-dahlemi Vilmos Császár Kémiai Intézet munkatársai lettek. Itt Hahnt a kicsi, de független radiokémiai osztály vezetőjévé nevezték ki. A háború után Hahn és Meitner az elsők között izolálta a 231Pa-t, a nem sokkal azelőtt izolált radioaktív protaktínium egyik izotópját. Fritz Strassmann radiokémikussal együtt a maghasadás felfedezője. 1944-ben kémiai Nobel-díjat kapott, 1966-ban pedig Strassmann-nal és Lise Meitnerrel megosztva Enrico Fermi-díjban részesült.1883.07.29, 143 éve történt:
Zipernovszky Ferenc gépészmérnök, feltaláló (1883. július 29., Budapest - 1957. február 10., Budapest)
Oklevelét 1905-ben a budapesti műegyetemen szerezte, majd két évig az elektrotechnikai tanszéken tanársegéd. 1909-ben a Ganz Villamossági Gyárhoz szerződött, majd 1911-től a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok mérnöke, főmérnöke, 1925-45 között igazgatója. Sokoldalú munkásságának eredményei az első magyarországi szabadtéri, nagyfeszültségű transzformátor- és kapcsolóállomás, az első teljesen automatizált kazánüzem (1934) és az első előregyártott vasbeton vezetéktartó oszlopok. Találmányai közül jelentősek a hitelesítő és ellenőrző energiafogyasztásmérők. Munkásságának fő területe a világítástechnika. 1927-ben megszervezte a Világítástechnikai Állomást, ez volt a második ilyen intézmény Európában.1842.07.30, 184 éve történt:
Rómer István gyógyszerész, gyáros (1788. december 26., Nagysáros - 1842. július 30., Bécs)
Tanulmányait a bécsi egyetemen folytatta, 1814-ben gyógyszerészmesteri oklevelet szerzett. Egy ideig tábori gyógyszerészként működött, majd újból Bécsben gyógyszertárban dolgozott. 1832-ben Bécsben gyárat alapított ún. dörzsgyújtók s egyéb vegyi termékek gyártására. Irinyi Jánossal megismerkedve megvette tőle a zajtalan foszforos gyújtó ötletét, arra szabadalmat szerzett s 1837-ben megkezdte az újfajta gyújtók gyártását.1901.07.30, 125 éve történt:
Bertalan Lajos mérnök (1838. június 30., Beremend - 1901. július 30., Budapest)
Az Országos Vízépítési Igazgatóság tiszai osztályának vezetője. Tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte. 1858-1861-ig részben mint magánmérnök, részben mint Temes vármegye, majd a Sebes-Körös Szabályozási Társulat főmérnöke működött. 1881-től a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium szolgálatában állt. 1887-ben műszaki tanácsosi rangot kapott. 1889-ben a vízügyi szolgálat dunai osztályának, majd 1890-ben a tiszai osztálynak vezetésével bízták meg, így ő irányította a Tisza szabályozásának befejezését. 1903-ban Szegeden a Tisza töltésén hatalmas obeliszket állítottak emlékére, ezt azonban 1976-ban eltávolították. Az új szegedi közúti hidat róla nevezték el.1908.07.30, 118 éve történt:
Kádas Kálmán gépészmérnök, gazdasági mérnök, egyetemi tanár (1908. július 30., Kisoroszi - 1985. március 7., Budapest)
1931-ben gépészmérnöki, 1932-ben közgazdasági mérnöki oklevelet szerzett a budapesti műegyetemen. 1933-tól 1936-ig a Műegyetem nemzetgazdasági és pénzügytan tanszékén Heller Farkas mellett tanársegéd. 1955-től az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem közlekedésgazdaságtani tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1957-től 1964-ig a közlekedésmérnöki kar dékánja. 1967-től 1970-ig az újra egyesített Budapesti Műszaki Egyetem továbbképzési rektorhelyettese. Szerteágazó közgazdaságtani munkássága kiterjedt az ipargazdaságtanra, a közlekedésgazdaságtanra, a közlekedés-statisztikára, az ökonometriára, a prognosztikára.1973.07.30, 53 éve történt:
Milasovszky Béla bányamérnök, egyetemi tanár (1900. április 21., Szomolnok - 1973. július 30., Budapest)
Felsőfokú tanulmányait Sopronban a Bányászati és Erdészeti Főiskolán végezte. A főiskola bányagéptani és mechanikai tanszékén tanársegéd 1926-tól 1933-ig. 1950-től 1959-ig a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem geodéziai tanszékének, 1959-től 1968-ig a geodézia és bányaméréstan tanszékének tanszékvezető tanára. Foglalkozott geodéziával, kiegyenlítő számítással, fotogrammetriával és földrajzi helymeghatározással. Szakmai eredményeiről közel hetven tudományos dolgozata jelent meg. Tagja volt az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának.1922.08.01, 104 éve történt:
Bánki Donát gépészmérnök, feltaláló, műegyetemi tanár, akadémikus (1859. június 06., Bánk - 1922. augusztus 01., Budapest)
Eredeti neve Lőwinger Donát, korának egyik legnagyobb gépészmérnöke. A porlasztó, a Bánki-motor, a Bánki-turbina kifejlesztője.
Szülei Dr. Lőwinger Ignác és Salzer Berta. Édesapja körorvos volt és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor fiatal házasként is jelentkezett a szerveződő honvédségbe, ahol főorvosként a fegyverletételig szolgált. Édesapja honvédtiszti előélete is közrejátszott abban, hogy a család zsidó származása mellett magyar hazafias nevelést adott a gyermekeknek. Donát negyedik gyermekként született és később, mikor már hatan voltak testvérek, átköltöztek Lovászpatonára. 1879-ben már egyetemistaként magyarosította nevét és szülőhelye iránti tisztelete miatt választotta a Bánki nevet.
A Budapesti Műegyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát. Az iparban helyezkedett el szerkesztőmérnökként (MÁV gépgyár, majd Ganz-gyár). Az egyetemen 1879-1881-ig a műszaki mechanika tanszéken tanársegéd volt, majd 1899-től haláláig a hidrogépek, kompresszorok és gőzturbinák szerkezettanának professzora. Munkássága szorosan összekapcsolódott Csonka Jánossal, akivel együtt 1890-re kifejlesztették az ún. Bánki-Csonka motort, amely a Ganz-gyár nemzetközileg is versenyképes terméke volt. A Pallas nagy lexikona szerzőinek egyike volt 1893-tól. 1893. február 11-én Csonkával együtt szabadalmaztatta a fúvókás benzinkarburátort (porlasztót), megelőzve ezzel a külföldön általánosan úttörőnek tartott Wilhelm Maybachot. 1894-ben szabadalmaztatta az első nagynyomású robbanómotort, a saját korában méltán világhírű Bánki-motort, amelynél a robbanókeveréket a hengerbe porlasztott vízzel hűtötte le, s ezzel a motor hatásfokát korábban nem remélt mértékben sikerült fokoznia. Mind a kompresszió-növelés, mind a vízbefecskendezés elsőként Bánki által tisztázott elvét később is alkalmazták, bár a Bánki-motor elterjedését a néhány évvel később megjelent dízelmotor megakadályozta. Az általa 1917-ben feltalált Bánki-turbina új utakat nyitott a törpe vízierőművek fejlesztésében. 1918-ban nagyszabású tervet dolgozott ki a Vaskapu vízerejének hasznosítására.
A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt 1911-től. A vízturbináért Bánkit halála után négy évvel, 1926-ban a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalmával tüntette ki. Irat- és kézirat hagyatékának nagy része a BME OMIKK Levéltárában található digitalizálva. Jelentős gépszerkesztői munkássága, szabadalmi tevékenysége mellett nagy hivatástudattal látta el oktatói tevékenységét. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy hallgatói felkészülését előadási jegyzetekkel is segítse. Egyetemi tanári tevékenysége során a mérnökképzésben bevezette a laboratóriumi képzést.
Írásaiban főként a gázmotorok elméletével, a gőzturbinák és hidrogépek szerkesztési alapelveivel foglalkozott.
- Gyakorlati hidraulika és hidrogépek (jegyzet, I-II. Budapest, 1901-1902)
- Gőzturbinák. Légsűrítő gépek (kőnyomat, Budapest, 1903)
- Energiaátalakulások folyadékokban (Budapest, 1916, németül: Berlin, 1921)
- Neue Wasserturbine (Berlin, 1917)
- A Vaskapu-vízierőmű tervezete (I-II., Budapest, 1918)
- Dugattyús szivattyúk és kompresszorok gépszerkezettana (Budapest, 1932)
- Az első benzinporlasztót a Műszaki Emléket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport őrzi
- A Bánki-Csonka-motor első példánya ma a Budapesti Közlekedési Múzeumban látható
- Több oktatási intézmény névadója
- Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar
- Bánki Donát Közlekedésgépészeti Szakközépiskola és Szakiskola
- Bánki Donát Szakképző Iskola, Ajka
- Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola, Dunaújváros
- Bánki Donátról elnevezett kisbolygó, a 131763 Donátbánki
- Szülőfalujában, Bakonybánkon a Bánki Donát Műszaki Egyesület őrzi a feltaláló emlékét
- Születésének 150. évfordulójára a Magyar Nemzeti Bank emlékpénzt bocsátott ki
1891.08.02, 135 éve történt:
Varga Bálint gépészmérnök (1891. augusztus 02., Budapest - 1948. június 16., Budapest)
Tanulmányait a budapesti műegyetemen 1913-ban végezte. 1914-től MÁV-mérnök, 1925-ben a MÁV Igazgatóság járműszerkesztő, beszerző és kísérleti osztályán csoportvezető, 1943-tól osztályvezetőként, majd üzletigazgatóként működött. Számos új kocsiszerkezet (új keréktengely-, csapágy- és ütközőtípusok) és kocsi tervezését vezette s főleg a hűtő- és gyümölcsszállító s egyéb különleges kocsitípusok tervezésében tűnt ki. Részt vett a Ganz Vagongyár által gyártott Árpád típusú sínautóbuszok és a forgó alvázas, nagy sebességű személykocsik kialakításában is.1973.08.02, 53 éve történt:
Bereczky Endre vegyészmérnök, egyetemi tanár (1896. november 08., Budapest - 1973. augusztus 2., Budapest)
Oklevelet a budapesti műegyetem vegyészmérnöki karán szerzett (1922). 1945-ig Csehszlovákiában különböző cementgyárakban dolgozott, 1934-től a Szlovák Portland-cementgyárak Rt. műszaki igazgatója volt. 1945-től a selypi cementgyár főmérnöke, 1948-tól a Mész- és Cementipari Központ termelési osztályának vezetője, vezérigazgató-helyettese. 1951-től 1965-ig, nyugdíjba vonulásáig a Veszprémi Vegyipari Egyetem új szilikátkémiai tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára. Tudományos-technikai eredményei: az automatikus aknakemencékben folyó égési folyamatok vizsgálata, a klinkervisszavezetéses égetési módszer bevezetése, klinkerásványtani megállapítások, kohósalak-felhasználás.1976.08.02, 50 éve történt:
Muttnyánszky Ádám gépészmérnök, egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1889. október 04., Budapest - 1976. augusztus 2., Budapest)
Lengyel származásúnak tartott, értelmiségi család ötödik gyermekeként született, dédapja a Muttnyánszky ágon nagykanizsai tanító, nagyapja ügyvéd és közjegyző volt. Azonos nevű apja, mint járásbíró, Bonyhádról költözött a főváros II. kerületébe, majd Solymárra, ahol 1896-ban a plébániával szomszédos házak egyikét vásárolta meg. Az apa, mint nyugalmazott táblabíró, 1920-ban hunyt el, ezt követően az épületet a község – 1921. szeptemberében - orvosi rendelő céljára vásárolta meg a családtól. A Muttnyánszky szülők sírja még ma is megtalálható a solymári temető régi részén, a papi sírok szomszédságában, ami - házuknak a plébániával való szomszédságát tekintve - jelképes is lehetett.
Maga Muttnyánszky Ádám az ifjúkorát Solymáron töltötte, középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. A jeles minőségű érettségi után 1907-ben beiratkozott a budapesti kir. József műegyetem gépészmérnöki szakosztályába, ahol kiváló neves tanárok keze alá került. 1911-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Ezután két évig Czakó Adolf professzor tanszékén (Szilárdságtan tanszék) volt tanársegéd. Ez az időszak meghatározó volt életében, mert tanítómesterének irányítása és példamutatása révén vált vérbeli pedagógussá, mérnökök nevelőjévé. 1913-ban katonai szolgálatra hívták be. Az első világháborúban a fronton 62 hónapot töltött katonai szolgálatban. Leszerelése után Bresztovszky Béla professzor tanszékére került (Műszaki Mechanikai Tanszék), ahol adjunktusi állást foglalt el. 1920-ban a hallgatók számának jelentős csökkenése miatt megvált az egyetemi állásától.
1920-1938 között a Budapest vidéki Kőszénbánya Rt. pilisvörösvári bányájának előbb mérnöke, majd a bányaüzem gépészeti főmérnöke lett. A háborús gazdálkodás miatt a bánya gépészeti és szállítási berendezései meglehetősen elhanyagolt állapotban voltak. A munkája során megfigyelte az aknák szállító gépeinek kötelein bekövetkezett szálszakadásokat, a kötéltárcsák kopását, a csapágyak melegedését, stb. és mindezekről gondos feljegyzéseket készített. Ezek alapján még időben tudott intézkedni a korábban sűrűn előfordult üzemi balesetek és üzemzavarok megelőzéséről. A pilisvörösvári bányához több akna tartozott szállítóberendezéssel, a solymári szénosztályozóhoz sodronykötélpálya szállította a szenet. Ezeken túl számtalan csővezeték (gőz, víz) és távkábel tartozott a keze alá, amelyhez az egyetemen tanultakra szüksége volt, sőt a technika fejlődése miatt ismeretei bővítésre szorultak. Műszaki könyvtárát külföldi művekkel a saját pénzén fejlesztette, mert a vállalat erre nem adott pénzt. 1933-ban súlyos bányaszerencsétlenség történt, vízbetörés miatt a bent rekedt 9 bányászt az általa tervezett és megépített külön akna útján tudták élve kihozni. A bánya számos problémáját oldotta meg, az átlagos mérnöki tevékenység szintjét messze meghaladóan. Munkásságának eredményét, a feljegyzései alapján mások okulására közzé akarta tenni, de ehhez a bánya igazgatósága nem adta meg az engedélyt, nehogy a konkurencia megismerje és alkalmazza a cikkekben szereplő megoldásokat, mert az a részvényeseik érdekeit sértette volna. A gyakorlati tevékenység tükröződik későbbi oktatómunkájában: előadásainak, jegyzeteinek, könyveinek példaanyagát jórészt ebben az időszakban gyűjtötte össze.
A bányaüzem 1938. évi megszüntetését követően újból visszament az egyetemre oktatni. Előbb az alkalmazott mechanika tárgy előadására hívták meg, majd adjunktusként az aerodinamika tanszék szélcsatornáinak szerelését vezette. 1942-ben a Műszaki Mechanika Tanszék vezetésére kapott kinevezést. Tevékenységét a mechanika tananyag átdolgozásával, kibővítésével kezdte. Irányításával teljesen átdolgozták a hallgatók részére kiadandó feladatokat és szigorlati kérdéseket. Így sikerült elérnie, hogy a mechanika oktatás jól illeszkedjék a gépészmérnöki gyakorlat igényeihez és az oktatás tanmenetéhez. Mint tanár nemcsak a hallgatók tudását igyekezett fejleszteni, hanem arra törekedett, hogy diákjai fogékonyak legyenek a mérnöki gondolkodás iránt, megismerjék a mérnöki alkotás szépségeit, társadalmi hasznosságát. Hallgatóit a mérnöki felelősségre, lelkiismeretességre, pontosságra nevelte. Igényes volt a munkában, szigorú, de igazságos a számonkérésben. Egész lénye, emberi magatartása egy mérnöknemzedék példaképévé tette őt.
A jegyzetkiadás kezdeményezőjeként igen sokat tett a hatékony mérnökképzés érdekében. Felismerte, hogy a tudomány elsajátításához gondosan és magyarosan fogalmazott, áttekinthető ábrákkal ellátott jegyzetek szükségesek. Példát mutatott abban, hogy a háborút követő nehéz viszonyok közepette is hogyan lehet a jegyzetellátást megoldani. A gyakorlatból vett példáiból, világos, érthető előadásaiból a mérnöki hivatás szépsége sugárzott. A jegyzeteinek kiadására csak a második világháború után kerülhetett sor. Ezeket a Tankönyvkiadó Vállalat 1950-től kezdve egyetemi tankönyvként adta ki, melyekből egyesek 5, illetve 8 kiadást értek meg. Ezek a művek mintául szolgálnak arra, hogy miként lehet a mechanika legelvontabb részeit is egyszerűen, de szabatosan, tudományos igényességgel megmagyarázni, és összekapcsolni a gyakorló mérnök tevékenységével. Könyveit az ipari gyakorlatban is a fontos segédkönyvek közé sorolják. 70 éves korában, saját elhatározásából nyugdíjba ment, de ezután is kapcsolatban maradt volt tanszékével. 80 évesen még egyetemi jegyzetet írt. 1976-ban bekövetkezett halálakor - végakaratának megfelelően - Solymáron helyezték örök nyugalomra.
Születésének 100. évfordulóján a solymári temetőben lévő sírjánál a Budapesti Műszaki Egyetem koszorúzási ünnepélyt rendezett, ugyanakkor az egyetem központi könyvtára emlékkiállítást rendezett, majd sor került a Műegyetem kertjében Dr. Muttnyánszky Ádám Kossuth díjas egyetemi tanár szobrának leleplezésére és róla nevezték el a Ka 51. tantermet, ahol emlékezetes előadásainak többségét tartotta.
Főbb művei:
- A drótkötelek élettartama (Technika, 1940. 3. sz.)
- Siklófék laza féktuskóval (Technika, 1941. 10. sz.)
- Síkban görbe rudakról (Budapest, 1942.)
- Statika (egyetemi tankönyv, Budapest, 1951.)
- Műszaki lengéstan elemei (Budapest, 1952.)
- Szilárdságtan (egyetemi tankönyv, Budapest, 1956.)
- Bányászati kézikönyv I. Kinematika és szilárdságtan (Budapest, 1956.)
- Kinematika és kinetika (egyetemi tankönyv, 1957.)
- Műszaki értelmező szótár II. Mechanika és lengéstan (Budapest, 1959.)
- Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozata (1950.)
- Kossuth díj (1952.)
- A Felsőoktatás kiváló dolgozója (1953.)
- A Budapesti Műszaki Egyetem Muttnyánszky professzornak, mint egykori hallgatójának 1961-ben arany, 1971-ben gyémánt diplomát adományozott, 1971-ben pedig díszdoktorrá avatta.
