ALMANACH
1850.10.20, 176 éve történt:
Gerster Béla mérnök (1850. október 20., Kassa - 1923. augusztus 3., Budapest)
Tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte. 1874-től bécsi városi mérnök, 1876-ban - Türr István munkatársaként - a Panama-csatorna tanulmányozására, ill. nyomvonalának kitűzésére kiküldött expedíció tagja. Utóbb a Korinthoszi Csatornaépítő Vállalat igazgató-főmérnöke, a csatorna tervezője, és a kivitelezési munkálatok vezetője volt. Ő végezte az Athén-Larissza-Tempevölgyi vasút kitűzését is (1881-1886). Közben Magyarországon a Ferenc-csatorna Társulat főmérnökeként (1877) vezette a szapárújvidéki csatorna (Ferenc József-csatorna) építését s részt vett Türr István vízgazdálkodási tervének kidolgozásában. 1886-ban Magyarországra végleg visszatérve főleg vasútépítéssel foglalkozott. 1919-ben a Duna-Tisza Csatorna Építési Igazgatóságát vezette.1918.10.20, 108 éve történt:
Bedő Albert erdész (1839. december 31., Sepsikőrispatak - 1918. október 20., Budapest)
Jogi tanulmányai után a marosvásárhelyi táblánál dolgozott, majd 1860-1864-ig elvégezte a selmecbányai erdészeti akadémiát. 1864-től az Erdészeti Lapok munkatársa, utóbb szerkesztője, az 1866-ban alapított Országos Erdészeti Egyesület titkára, majd első alelnöke volt. Divald Adolffal és Wagner Károllyal együtt készítette elő az 1879-es erdőtörvényt. 1881-ben miniszteri tanácsos, 1885-ben államtitkár lett. Emlékezetére az Országos Erdészeti Egyesület 1957-ben "Bedő Albert emlékérem" néven évenként kiosztásra kerülő kitüntetést alapított. 1880-tól az MTA tagja.1983.10.20, 43 éve történt:
Kézdi Árpád mérnök, egyetemi tanár (1919. november 19., Komárom - 1983. október 20., Budapest)
Oklevelét a budapesti egyetemen szerezte 1942-ben. Már 1941-től a műegyetem vasútépítési, talajmechanikai és alapozástani (később geotechnikai) tanszékén gyakornokoskodott Jáky József mellett. 1942-től tanársegédként, 1943-tól pedig adjunktusként oktatott a tanintézményben. 1944 végén mozgósították és Németországba vezényelték, ahol 1945-ben amerikai hadifogságba esett. 1946-ban tért haza, s folytatta az oktatótevékenységet a műegyetemi geotechnikai tanszék adjunktusaként. 1948–1950-ben a vasúti műtárgyak témakörének meghívott előadója volt, 1951-ben pedig intézeti tanári feladatokat is ellátott. 1951-től 1982-ig a geotechnikai tanszék vezetője volt, 1953 után docensi, 1961-től tanszékvezető egyetemi tanári címmel (1952 és 1967 között a műegyetemből szervezetileg kivált Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem keretei között). 1960-ban műszaki doktori oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME), 1961–1963-ban az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem oktatási, 1972–1975-ben pedig a BME tudományos rektorhelyettese volt.
Kutatásai elsősorban a talajmechanikára, a talaj fizikai tulajdonságainak és viselkedésének mérnöki megközelítésű, átfogó geotechnikai vizsgálatára irányultak. A földnyomás-elméletek összefoglalásával és továbbfejlesztésével, a rézsűk és lejtős földtömegek állékonyságának, a talajok teherbírásának, a külső dinamikus hatások (pl. földrengés) előidézte tranziens folyamatok vizsgálatával jelentősen hozzájárult a földművek, az alapozási és talajszilárdítási mérnöki munkálatok elméleti megalapozásához. E talajfizikai vizsgálatok mellett behatóan foglalkozott a talajok anyagi összetételével és vízforgalmával, a talajjal mint építőanyaggal, az útstabilizálás és teherbírás-javító cölöpalapozás módszertanával. Pályája során mintegy másfél száz tanulmányt és közel félszáz könyvet írt, amelyek közül kiemelkedik a négy kötetben, német és angol nyelven megjelent talajmechanikai monográfiája.
1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban rendes tagjává választották, több éven át töltötte be a talaj- és kőzetmechanikai bizottság elnöki tisztét. 1973 és 1977 között a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozástudományi Társaság (International Society for Soil Mechanics and Foundation Engineering, ISSMFE) európai alelnöke volt, emellett tagja volt a Brit Mérnökegyletnek (British Engineers Club) és 1956-tól tiszteleti tagja a Német Földmű- és Alapozástudományi Társaságnak (Deutsche Gesellschaft für Erd- und Grundbau). Tudományos érdemei elismeréseként 1962-ben Jáky József-díjat kapott. 1966-ban Állami Díj II. fokozatával tüntették ki talajmechanikai elméleti és gyakorlati kutatásaiért. 1971-ben a Drezdai Műszaki Egyetem, 1972-ben a Bécsi Mezőgazdasági Főiskola(wd) díszdoktorává avatták.1833.10.21, 193 éve történt:
Alfred Bernhard Nobel svéd kémikus, feltaláló, a róla elnevezett díj megalapítója (1833. október 21., Stockholm - 1896. december 10., Sanremo)
Kémikusként Alfred Nobel figyelme a robbanóanyagok felé fordult. Munkájához Svédországban nem kapott elegendő támogatást, ezért Szentpétervárra utazott, ahol jelentős segítséghez jutott. Rövidesen Oroszország legismertebb mérnöke lett, ahol gépgyárat és kohót alapított. Akkorra már felnőtt fiaival egyre behatóbban foglalkozott a robbanóanyagok kutatásával és új torpedók konstruálásával. Később hazatért Svédországba. Kísérleteik a nitroglicerin alkalmazására irányultak. Sorra alakulnak a gyárak az új robbanóanyag előállítására. A gyárak közül azonban több felrobbant és a sok tragikus eset miatt a nitroglicerin rettegett szerré vált. A dinamitot Nobel 1866-ban a németországi Hamburg melletti Krümmelben találta fel, és 1867-ben szabadalmaztatta. Nobel már 1847 óta kísérletezett nitroglicerinnel. 1864-ben szabadalmaztatta eljárását a nitroglicerin gyártására. Az eljárás lényege, hogy 10% nitroglicerint adott a lőporhoz, ezzel közel megkétszerezte annak hatásfokát. Megkezdődött a gyártás a németországi Heleneborgban. Az oldat a legkisebb ütésre is robbant, ezért több súlyos baleset is történt. 1864-ben a heleneborgi gyár laboratóriuma felrobbant, öten meghaltak, köztük a legifjabb Nobel, a 21 éves Emil és Alfred régi barátja, Hertzmann, a gyár mérnöke. A véletlenül kiömlött nitroglicerint az ott lévő kovaföld fölitta. Nobel rájött, hogy az így képződött anyag jól kezelhető, ütésre nem érzékeny, tehát biztonságosan szállítható, de gyutaccsal ugyanúgy robban, mint a nitroglicerin. Kísérletezni kezdett, és arra a megállapításra jutott, hogy 75% nitroglicerin, 0,5% szóda és 24,5% kovaföld keveréke kellően stabil, hogy az előállítás közbeni spontán robbanásokat elkerülje. Tömeges méretű gyártásra csak az Alfred Nobel által 1866-ban kifejlesztett dinamit vált alkalmassá, amely már biztonságosan volt szállítóható. A dinamitot széleskörűen alkalmazzák az ipari robbantásokra, de katonai célokra csak elenyésző mértékben. Találmányát kifejezetten békés célokra akarta felhasználni, amely nélkül a bányák korszerű munkája, a vasút- és alagútépítés szinte elképzelhetetlen. Tudását a bakui olajmezők feltárása során hasznosította, ezzel tett szert óriási vagyonára.
Habár a díj alapítás indítékainak részletei nem ismertek, de egy bizarr incidens, valószínűleg nagyban hozzájárulhatott a díj megalapításához. 1888-ban Alfred Nobel a franciaországi Cannes-ban tartózkodott, amikor testvére Ludvig meghalt. A La Figaro tévedésből azt hitte, hogy Alfred halt meg, így leközölte halálhírét. A kellemetlen incidenst csak tetézte a nekrológ korántsem hízelgő szövege, amelyben azt írta: "Le marchand de la mort est mort" (A halál kereskedője meghalt). Minden bizonnyal komoly motiváció volt, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsa. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre díjban és pénzjutalomban részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseket.
1896. december 10-én egy hideg téli éjszakán szívroham éri Nobelt, aki néhány óra múlva meghal sanremoi lakásában. Végakarata szerint holttestét hazaszállítják Svédországba. Halálakor kilencven gyárral és 350 szabadalommal rendelkezett, vagyona - akkori értéken - meghaladta a 9 millió dollárt.1894.10.21, 132 éve történt:
Szőke Béla gépészmérnök, feltaláló, technikatörténész, a műszaki tudományok kandidátusa (1894. október 21., Jósvafő - 1980. november 19., Budapest)
Az első világháborúból hadnagyként szerelt le. Gépészmérnöki diplomáját a Műegyetemen szerezte 1922-ben. Pályafutását a Weiss Manfred Rt-nél szerszám- és gépszerkesztőként kezdte (1922-1925). Ezt követően 1940-ig az Első Magyar Gazdasági Gépgyár gépszerkesztője, kiemelkedő alkotása a kombinált búzamosógép volt. A munkatársaival együtt tervezett botkormányos vezérmű - harántgyalugépbe beépítve - az 1958. évi brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert. Technikatörténettel leginkább 1955-ös nyugdíjba vonulása után foglalkozott. Technikatörténészi munkája során például Eötvös Loránd tudományos életének munkájának kutatója. 1967-ben szerkesztésében jelent meg a Gépipari Tudományos Egyesület Műszaki Nagyjaink c. könyvének 1-3. kötete. 1972-ben a műszaki tudományok kandidátusa. Húgával, Annával grafikus öröknaptárt készített.
További munkái:
- Esztergáláskor fellépő rezgések (1953)
- A forgácsolószerszámok geometriája (1966)
- 140483 Billegő kapa
- 137537 Lamellás tengelykapcsoló
- 137311 Dörzstárcsás hajtás
- 111614 Síkszitahajtás
- 111558 Mosó és tisztítógép búza és egyéb szemes terményekhez
- Az 1958. évi brüsszeli világkiállítás nagydíja
- GTE Irodalmi Díj (1962 és 1965)
- Bánki Donát Díj (1963)
- MTESZ-díj (1975)
1986.10.22, 40 éve történt:
Szent-Györgyi Albert biokémikus, Nobel-díjas (1893. szeptember 16., Budapest - 1986. október 22., Woods Hall)
Tanulmányait a Lónyay utcai református gimnáziumban végezte, majd a budapesti tudományegyetemen folytatta, ahol 1917-ben orvosi oklevelet szerzett. Az első világháborúban medikusként vett részt, de megsebesült, és hamarosan leszerelték. Ezután külföldön Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat, a biológia, az élettan, a gyógyszertan, a bakterológia, majd a fizika-kémia terén. Ezt követően Cambridge-ben, F. G. Hopkins biokémiai tanszékén megszerezte második doktorátusát, ezúttal kémiából, majd E. C. Kendall támogatásával egy évig az Egyesült Államokban dolgozott. Klebelsberg kultuszminiszter hívására hazajött és 1931-től 1945-ig a szegedi tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora, 1945 és 1947 között a budapesti tudományegyetem orvos karának biokémia professzora volt. 1947 végén elhagyta az országot és a Boston melletti Woods Hallban telepedett le, ahol 1947 és 1962 között az Egyesült Államok Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója, 1962 és 1971 között a Darthmouth-i Egyetem professzora volt. Kapcsolatait Magyarországgal mindig fenntartotta, az 1960-as évektől rendszeresen hazalátogatott. Az 1937-es élettani-orvosi Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert nyerte el "a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért".1988.10.22, 38 éve történt:
Hardy Gyula kémikus, egyetemi tanár (1928. április 20., Budapest - 1988. október 22., Budapest)
Kandidátusi disszertációját a gyökös polimerizációs folyamatok kinetikai vizsgálatáról készítette. Az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet igazgatóhelyettese, majd a Szerves Vegyipari és Műanyagipari Kutató Intézet műanyagrészlegének vezetője lett. A két intézet szétválásakor, 1961-1988-ig a Műanyagipari Kutató Intézet igazgatója volt. Ezt követően kutatóprofesszorként dolgozott tovább az új intézményben. Tudományos munkássága a monomerek és a szerves adalékanyagok kémiai szerkezete és gyökös polimerizációs készsége közötti kapcsolatok felderítésére, a szilárd fázisú és folyadékkristályos fázisban végbemenő polimerizációs folyamatok törvényszerűségeinek vizsgálatára irányult. 0976-tól az MTA tagja.1931.10.24, 95 éve történt:
Jendrassik Kornél gépészmérnök, szabadalmi bíró (1868. június 10., Pest - 1931. október 24., Budapest)
Műegyetemi tanulmányait Budapesten és Darmstadtban végezte. Hazatérése után egy évig műegyetemi tanársegéd, majd postatávirda mérnök. 1899-ben lépett a magyar szabadalmi hivatal szolgálatába, s haláláig itt működött bírói és tanácselnöki munkakörben. A Magyar Mérnök- és Építészegyletnek titkára, majd könyvtárosa volt. Utolsó éveiben az Egylet gépészeti, gyáripari és elektrotechnikai szakosztályának elnöke.1938.10.24, 88 éve történt:
Söpkéz Sándor gépészmérnök, műegyetemi tanár (1866. szeptember 20., Brád - 1938. október 24., Budapest)
Budapesten szerzett mérnöki és műszaki doktori diplomát 1888-ban, Berlinben és Londonban is tanult. Gyakorlati működését a Ganz és Társa villamossági osztályán kezdte, majd a Siemens és Halske cégnél a kocsiépítő osztály vezetője. 1895-től MÁV-főmérnök és az elektromos osztály élén az elektromos vasútvilágítás és a pályaudvarok világításának bevezetését irányította. 1900-tól vasúti és hajózási felügyelő. 1899-ben műegyetemi magántanári képesítést nyert, majd 1908--1938-ig a II. elektrotechnikai tanszék vezetője volt. 1932-1933-ig a műegyetem rektora.1647.10.25, 379 éve történt:
Evangelista Torricelli itáliai fizikus, matematikus (1608. október 15., Faenza - 1647. október 25., Firenze)
18 éves, amikor Rómában a matematikát tanító Benedetto Castellihez került, aki nemcsak tanítványa, de jó barátja is lett. Castelli mellett foglalkozott matematikával, mechanikával, távcsövekbe való lencséket csiszolt és rájött, miként lehet az üveggolyókat nagyításra felhasználni. 1641-ben Galilei hívta meg Firenzébe. Galilei elhunyta után a toscanai nagyherceg a matematika professzorává és firenzei udvari matematikussá nevezte ki. Torricelli a barokk kor legjelentősebb fizikusai és matematikusai közé tartozik, Galilei tanítványai közül a legnagyobb. 1644-ben hozta nyilvánosságra úttörő munkáját a szabadesés és hajítás törvényszerűségeiről, Torricelli-tétel néven került be a fizikába. A legfontosabb felfedezése a barométer működési elvének felfedezése. Róla nevezték el a nyomás egyik fizikai mértékegységét (torr). Nevét viseli egy holdkráter, valamint a 7437-es aszteroida is.1733.10.25, 293 éve történt:
Giovanni Girolamo Saccheri olasz jezsuita matematikus (1667. szeptember 05., San Remo - 1733. október 25., Milánó)
Két művet tett közzé, az egyikben az V. posztulátum bizonyításával foglalkozott, a másikban viszont lényegében kiépített egy nemeuklideszi geometriát, amelyben adott egyeneshez egy rajta kívül fekvő ponton átmenő párhuzamos egyenes nem létezik. Ebben a műben is bizonyítani akarta az V. posztulátumot, indirekt úton, ámde ahelyett, hogy ellentmondásra jutott volna, megalapozta az elliptikus geometriát. Eredményei később Bolyai és Lobacsevszkij területszámítási tételeinek alapjául szolgáltak.