ALMANACH
1972.04.23, 52 éve történt:
Szabady Jenő gépészmérnök (1891. december 18., Somogyszentpál - 1972. április 23., Budapest)
1919-ben a budapesti műegyetemen végezte tanulmányait. A Ganz Villamossági Gyár alkalmazottja 1920-tól. 1921-ben bevezette a préselt szigetelő alkatrészek gyártását. 1928-ban gyáregységvezető főmérnök, 1933-ban műhelyfőnök lett. 1935-1942-ig igazgató helyettes. 1944-ben fellépett a gyár kitelepítése ellen. 1945 után a Ganz Készülékgyárnak is műszaki vezetője. 1955-1959-ig a Nagyfeszültségi Kapcsológyárat vezette, és a Ganz Villamossági Gyárnak előbb főmérnöke, majd műszaki igazgatója volt. Jelentős része volt a hazai szigetelőanyag szabványok kialakításában.2003.04.23, 21 éve történt:
Lévai András gépészmérnök, műegyetemi tanár (1908. december 22., Oravica - 2003. április 23., Budapest)
Egyetemi tanulmányait a grazi és a bécsi Műegyetemen folytatta, 1931-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. Ipari tevékenységét üzemmérnökként és energetikusként román és magyar ipartelepeken kezdte. Megtervezte a Csepeli Erőmű rekonstrukcióját. 1950-ben megalapította az Erőmű Tervező Irodát, amelynek több mint egy évtizeden keresztül volt vezérigazgatója, majd 1962-1967 között nehézipari miniszterhelyettesként irányította a hazai erőművek tervezését, a villamosenergia-rendszer fejlesztését és nemzetközi összeköttetésének kiépítését. Irányítása alatt épült az összes szénerőművünk. A hazai atomenergia program elindítója volt, ő készítette elő a Paksi Atomerőmű építésére vonatkozó magyar-szovjet államközi szerződést. Sokat foglalkozott az energetika távlati tervezésével, a kimerülő energiakészletek energiatakarékos hasznosításával és a megújuló energiák várható szerepével. Ellőbb meghívott előadóként oktatott a Műegyetem Villamosmérnöki és Gépészmérnöki Karain, majd 1953-ban megalapította a Hőerőművek Tanszékét, amelyet 25 éven át vezetett. Egyetemi oktatóként kialakította a hőerőművek, az atomtechnika és a köréjük csoportosuló tárgyak egyetemi oktatásának programját. 1968-1972 között a BME tudományos rektorhelyettese volt. Számos állami kitüntetésben részesült. 1962-től az MTA tagja.1901.04.24, 123 éve történt:
Bélteky Lajos gépészmérnök (1901. április 24., Mándok - 1980. december 11., Budapest)
Egyetemi tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte, ahol 1926-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1926-1929-ig az Elektromos Szerelési Vállalatnál építésvezető mérnök, 1929-1931-ig a bábolnai és kisbéri ménesbirtokok villamosítási munkálatainak vezetője, 1931-1936-ig a Kereskedelmi Minisztérium gépészmérnöke. 1936-1946-ig az Iparügyi Minisztérium gépészeti főosztályának főmérnöke. 1949-1952-ig az Országos Vízgazdálkodási Hivatal mélyfúró csoportjának vezetője. 1953-1964 között az Országos Földtani Igazgatóság csoportvezetője, 1964-től nyugalomba vonulásáig, 1975-ig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet osztályvezetője. Fő kutatási területei a törpevízműves vízellátás és a gyakorlati geotermikus kutatás. Az államosított vízkútfúró-ipar egyik megteremtője és irányítója volt. Nagy érdemei voltak a korszerű hévízkutatás feltételeinek megteremtésében.1892.04.28, 132 éve történt:
Matics Árpád gépészmérnök (1892. április 28., Budapest - 1972. december 02., Budapest)
1914-ben szerzett oklevelet a budapesti műegyetemen. 1914-15-ben Zipernovsky Károly tanársegédje, 1915-25-ig a Magyar Acélművek mérnöke volt. 1926-51-ig a Ganz Villamossági Gyárban távvezeték-tervező és építő. 1935-36-ig a Törökország keleti részén fekvő Diyarbekir város vízerőtelepének tervezését és felszerelését irányította. 1943-44 között vezette a Mátrai Erőmű Hatvantól a fővárosba vezető távvezeték-rendszerének építését. 1951-től a Villamos Hálózati Fejlesztő és Tervező Vállalatnál dolgozott.1897.04.28, 127 éve történt:
Tihanyi Kálmán villamosmérnök, feltaláló, az ikonoszkóp megalkotója (1897. április 28., Üzbég - 1947. február 26., Budapest)
A modern nagyfelbontású televízió rendszer feltalálója, amelynek alapja az általa kidolgozott zseniális megoldás, amit töltés felhalmozásként illetve töltéstárolásként ismerünk.
Üzbégen született, szaktanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte. Nevéhez fűződik a teljesen elektronikus, töltéstároló típusú televíziórendszer feltalálása, amely lehetővé tette a több száz soros képfelbontást és képvisszaadást, ahogy az szabadalmai alapján világszerte megvalósult. Az új televízió alapelveit és számos kivitelezési módját 1926-ban benyújtott magyar szabadalmi bejelentésében dolgozta ki, katódsugárcsövet alkalmazva mind a kamera céljára, mind pedig vevőcsőként. Elgondolásait később továbbfejlesztve két új szabadalmi leírásban foglalta össze, majd 1928-ban szabadalmazta többek közt Magyarországon, Németországban, Angliában, Franciaországban és az USA-ban. Az Amerikai Radio Corporation (RCA) a szabadalmak angliai és franciaországi közzétételét követően, 1930 nyarán kereste meg, és 1931-ben kezdték meg ezek alapján a képfelbontócső laboratóriumi kidolgozását. Szabadalmait később megvásárolták.
Az új kameracső első igazán sikeres példányai néhány hónapon belül megszülettek s - ma már tudjuk - ekkor dőlt el, hogy a készüléket majd ikonoszkóp néven fogják forgalmazni. Ennek a nagyrészt Tihanyi 1928-as szabadalmai alapján továbbfejlesztett változatait képikonoszkóp, orthikon, képorthikon és vidikon néven ismerjük. Ezek közös alapvető jellemzője, hogy a töltésfelhalmozás illetve tárolás elvén működnek. Tihanyi a katódsugaras képleképezést katonai célú felhasználásra is alkalmazva 1929-ben dolgozta ki és szabadalmaztatta különleges, infravörös sugarakra is érzékeny kameráját, melynek prototípusát robotrepülők céljára az angol Légügyi Minisztérium számára készítette el. Egyéb, a televízió fejlődésében jelentős szerepet játszó 1935-ös és 1937-es bejelentésű szabadalmait a Loewe, RCA és a Fernseh AG vásárolta meg és fejlesztette ki. 1939-ben jelentette be teljesen lapos, valójában egy igen korai plazma televíziónak tekinthető televízióját, amely a leírás szerint keretbe foglalva akár falra is akasztható(!), s amelynek gyártását a háború után Magyarországon tervezte beindítani. A gondolattal a jelek szerint már 1933-ban kezdett foglalkozni. Egy ilyen dátumú, valamint egy már tökéletesen kidolgozott, 1936-os szabadalmi leírás (igénypontok és rajzok) kézirata maradt ránk. Az utóbbiról készült Horváth Gyula villamosmérnök igen érdekes tanulmánya (1. Híradástechnika 2004/1. sz.).
1940-1944 között kidolgozott egy 5-8 km hatótávolságúra tervezett magasnyomású akusztikus sugárzó készüléket, eredetileg a mezőgazdaságban igen nagy jelentőséggel bíró eszközként, kártékony rovarok eliminálásának céljából. A háború alatt és után erősen foglalkoztatták az ultrahang-technológia lehetőségei s ennek alkalmazására számos találmányt dolgozott ki és hagyott hátra 1947-ben bekövetkezett váratlan halálakor.
A 2001. augusztus 31-én megnyitott, majd 2004. május 26-án kibővített "Magyarok, akik a XX. századot csinálták" című állandó kiállításon Bay Zoltán, Kármán Tódor, Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede mellett Tihanyi Kálmán is ott látható. 2005-ben a Magyar Mérnök Kamara innovációs díjat alapított a tiszteletére.1944.04.28, 80 éve történt:
Hermann Miksa gépészmérnök, műegyetemi tanár, kereskedelmi miniszter (1868. október 30., Selmecbánya - 1944. április 28., Budapest)
Előbb a bécsi műegyetemen asszisztens, majd az Osztrák-Magyar Államvasúttársaság resicabányai műveinél főmérnök, 1899-ben a selmecbányai erdészeti és bányászati főiskola tanára. 1920-ban a gépészmérnöki kar dékánja, 1933-1934-ig rektora. A gépelemekről írt tankönyve hézagpótló jelentőségű munka volt a magyar műszaki szakirodalomban. 1926-1929 között kereskedelemügyi miniszter a Bethlen-kormányban. Mint miniszter közúti hálózatunk korszerűsítését és az államvasutak villamosítását tekintette céljának. Lemondása után visszatért a tanszékre és a Talbot Centrale elnökigazgatója lett.1973.04.28, 51 éve történt:
Balogh Artur gépészmérnök (1883. december 08., Budapest - 1973. április 28., Budapest)
Oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte. Utána 1906-1909 között a Schlick-gyár tervező mérnöke. Innen a Fegyver- és Gépgyárba került, ahol diesel-motorok szerkesztésével foglalkozott. 1919-ben a gyár termelési biztosává választották, emiatt 1920-ban állását vesztette. Ezt követően a Népszava ismeretterjesztő vállalkozásaiban vett részt. Gépészeti kérdésekkel mindvégig foglalkozott, a fogaskerék bolygóművek kinematikai vizsgálatának új módját vezette be, a belsőégésű motorok torziós önlengésszámainak kiszámítására és az eredmények ellenőrzésére új eljárásokat dolgozott ki.