ALMANACH
1923.09.29, 97 éve történt:
Borbély Lajos kohómérnök (1843. december 01., Csóka - 1923. szeptember 29., Budapest)
Mérnöki tanulmányait Selmecbányán és Pribramban végezte. 1875-ben a salgótarjáni vasfinomító társulat műszaki vezérigazgatója lett. A kohászatban meghonosította a Siemens-rendszerű gáztüzelést. Felismerte a Martin-acélgyártás jelentőségét. 1872-ben elsőként ismertette a regeneratív tüzelésű kemencéket, és Salgótarjánban építtetett is egyet. Ugyanott alkalmazta először az általa szerkesztett kettős munkaterű, regeneratív tüzelésű kavarókemencét, mely a szakemberek előtt nevét külföldön is ismertté tette.1968.09.29, 52 éve történt:
Taky Ferenc gépészmérnök (1905. március 05., Kaposvár - 1968. szeptember 29., Budapest)
Oklevelét 1927-ben a budapesti műegyetemen kapta, 1927-1929-ben a műegyetem műszaki mechanikai tanszékén tanársegéd. 1929-1945 között próbatermi főmérnök Budapest Főváros Elektromos Műveinél. 1945-től a budapesti műszaki egyetem villamosművek tanszékén adjunktus, 1952-től tanszékvezető. Rövid idő alatt az egyetem egyik legnépszerűbb oktatója lett. Ennek volt a következménye, hogy 1956. október 23-át követően az oktatói nagygyűlés - amelyen részt vettek a forradalmi hallgatóság képviselői is - egyhangúan megválasztotta az Egyetemi Forradalmi Bizottság elnökének. 1957-ben eltávolították az egyetemről és áthelyezték az Erőmű Tervező Vállalathoz, majd a Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézethez, ahol 1964-ig működött. 1964-től a Veszprémi Vegyipari Egyetem géptani tanszékén docens. 1966-tól a Budapest Főváros Elektromos Műveknél dolgozott, 1967-től a Vegyi- és Robbanástechnikai Kutató Intézet műszaki tanácsadója volt. Szakmai és tudományos munkássága elsősorban az érintésvédelemre, a világítástechnikára és a felvonók villamos berendezéseivel kapcsolatos problémákra terjedt ki.1913.09.30, 107 éve történt:
Rudolf Christian Karl Diesel német mérnök, feltaláló (1858. március 18., Párizs - 1913. szeptember 30., La Manche-csatorna)
A müncheni műszaki főiskolán diplomázott, 1880-tól egykori professzora, a hűtőgépet feltaláló Carl von Linde vállalkozásainál dolgozott Párizsban. Ezen a téren is több szabadalma volt, egy idő után azonban erőfeszítéseit egy, a gőzgépeknél nagyobb hatásfokú, belső égésű motor építésének szentelte. Először egy ammónia üzemanyagú géppel kísérletezett, majd a később róla elnevezett dízelmotort fejlesztette ki, amely a Benz által néhány évvel korábban szabadalmaztatott benzinmotortól elsősorban abban különbözik, hogy a tüzelőanyag gyújtószikra nélkül, a nagymértékű sűrítés hatására felmelegedve öngyulladással ég el. 1893-ban német szabadalmat kapott. Ezután német cégek támogatásával egyre sikeresebb modelleket épített. A motor jó hatásfoka és viszonylag egyszerű felépítése miatt az 1898-as müncheni vásáron való bemutatás után nagy sikert aratott. Diesel tisztázatlan körülmények között halt meg, a La Manche csatornán eltűnt a Londonba tartó postagőzös fedélzetéről, holttestét napok múlva egy másik hajó találta meg a tengerben. A halál okáról többen különböző elméleteket állítottak fel, ezek között a baleset, az öngyilkosság éppen úgy szerepel, mint az üzleti konkurencia által elkövetett gyilkosság.1943.10.02, 77 éve történt:
Schmid Rezső spektroszkópus, molekulaszerkezet kutató vegyészmérnök (1904. január 10., Munkács - 1943. október 02., Budapest)
1926-ban diplomázott a budapesti műegyetemen, s már a következő évben, 1927-ben doktorált Gróh Gyula irányításával a tudományegyetemen. Pogány Béla vette fel a műegyetemi fizika tanszékre és szerzett számára Rockefeller ösztöndíjat Chicagoba, Robert Mullikenhez. Az itt eltöltött 1932-es év egész további pályáját a molekulaszerkezet meghatározására szolgáló spektroszkópiai kutatások felé irányította. Pogány Béla, Gerő Loránd és Schmid Rezső európai szintű spektroszkópiai iskolát teremtettek a műegyetemen a 30-as években. Schmid nemcsak kiváló kutató, termékeny szerző, hanem nagyszerű pedagógus is volt. Számos fiatal kutató számára adott témát és laboratóriumi lehetőséget doktori disszertációjuk elkészítéséhez. Közülük a legismertebbek: Bozóky László, M. Zemplén Jolán, Budó Ágoston, Kovács István, de még Schmid korai halála után is több olyan doktori disszertáció született, amelyben a szerzők hálásan mondtak köszönetet a tőle kapott biztatásért, ösztönző támogatásért. 1950 óta az anyagszerkezet kutatásban elért kimagasló eredményeket Schmid Rezső díjjal jutalmazza az Eötvös Loránd Fizikai Társulat.1803.10.03, 217 éve történt:
John Gorrie amerikai orvos, feltaláló (1803. október 03., Charleston - 1855. június 29., Apalachicola)
Orvosi tanulmányait New Yorkban folytatta. 1833-ban Apalachicola-ban, Floridában telepedett le. Az orvosi gyakorlat mellett számos tisztséget viselt a város vezetésében. 1841-ben a városban kitört a sárgaláz. A betegség leküzdése érdekében polgármesterként sokat tett a környező mocsarak lecsapolásáért. A városi kórház vezetőjeként szerzett tapasztalatai alapján a sárgalázas betegek gyógyításában a hűtést tartotta megfelelő gyógymódnak. A kórházban kiépítette a jégtáblák hűtőhatásán alapuló szellőztetési rendszert. Jégkészítő gépet szerkesztett, 1851-ben kapott rá szabadalmat. Floridában ma is Gorrie-t tekintik a légkondicionálás atyjának.1968.10.03, 52 éve történt:
Krupár Géza bányamérnök (1893. április 15., Tardos - 1968. október 03., Budapest)
Tanulmányait 1921-ben Sopronban fejezte be a Bányászati és Erdészeti Főiskolán. Albertaknán 1931-ben a vékony széntelepek új, gazdaságos lefejtési módját kísérletezte ki. 1945 után a Magyar Állami Szénbányák főosztályvezető helyetteseként kezdeményezte a szénbányászat gépesítését és kidolgozta annak műszaki előfeltételeit. 1954-től Dorogon a tervezőiroda vezetője, a víznívó alatti homoktermelés megoldásának elméletével és gyakorlati megvalósításával foglalkozott.1858.10.04, 162 éve történt:
Michael Idvorsky Pupin szerb származású amerikai mérnök, feltaláló (1858. október 04., Idvor - 1935. március 12., New York)
Már 16 éves korában kivándorolt az Egyesült Államokba és csak doktorálni jött vissza Berlinbe Helmholtzhoz. 1889-ben a Columbia Egyetem mérnöki karán a matematikai fizika előadója lett. Itt találta fel és szabadalmaztatta a nagy távolságokat áthidaló telefonhálózat kiépítéséhez nélkülözhetetlenné vált ún. "Pupin tekercs"-eket. Politikai szerepet is vállalt: 1911-ben a Szerb Királyság konzulja lett az USA-ban, majd az első világháború után sikeresen lobbizott Szerbia és Montenegro önállóságáért Wilson elnöknél. New Yorkban a Columbia Egyetem egyik fizikai laboratóriuma 1935 óta, Belgrádban a mérnöki technológiai kutatóintézet 1945 óta viseli a nevét.1889.10.04, 131 éve történt:
Muttnyánszky Ádám gépészmérnök, egyetemi tanár, Kossuth-díjas (1889. október 04., Budapest - 1976. augusztus 2., Budapest)
Lengyel származásúnak tartott, értelmiségi család ötödik gyermekeként született, dédapja a Muttnyánszky ágon nagykanizsai tanító, nagyapja ügyvéd és közjegyző volt. Azonos nevű apja, mint járásbíró, Bonyhádról költözött a főváros II. kerületébe, majd Solymárra, ahol 1896-ban a plébániával szomszédos házak egyikét vásárolta meg. Az apa, mint nyugalmazott táblabíró, 1920-ban hunyt el, ezt követően az épületet a község – 1921. szeptemberében - orvosi rendelő céljára vásárolta meg a családtól. A Muttnyánszky szülők sírja még ma is megtalálható a solymári temető régi részén, a papi sírok szomszédságában, ami - házuknak a plébániával való szomszédságát tekintve - jelképes is lehetett.
Maga Muttnyánszky Ádám az ifjúkorát Solymáron töltötte, középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. A jeles minőségű érettségi után 1907-ben beiratkozott a budapesti kir. József műegyetem gépészmérnöki szakosztályába, ahol kiváló neves tanárok keze alá került. 1911-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Ezután két évig Czakó Adolf professzor tanszékén (Szilárdságtan tanszék) volt tanársegéd. Ez az időszak meghatározó volt életében, mert tanítómesterének irányítása és példamutatása révén vált vérbeli pedagógussá, mérnökök nevelőjévé. 1913-ban katonai szolgálatra hívták be. Az első világháborúban a fronton 62 hónapot töltött katonai szolgálatban. Leszerelése után Bresztovszky Béla professzor tanszékére került (Műszaki Mechanikai Tanszék), ahol adjunktusi állást foglalt el. 1920-ban a hallgatók számának jelentős csökkenése miatt megvált az egyetemi állásától.
1920-1938 között a Budapest vidéki Kőszénbánya Rt. pilisvörösvári bányájának előbb mérnöke, majd a bányaüzem gépészeti főmérnöke lett. A háborús gazdálkodás miatt a bánya gépészeti és szállítási berendezései meglehetősen elhanyagolt állapotban voltak. A munkája során megfigyelte az aknák szállító gépeinek kötelein bekövetkezett szálszakadásokat, a kötéltárcsák kopását, a csapágyak melegedését, stb. és mindezekről gondos feljegyzéseket készített. Ezek alapján még időben tudott intézkedni a korábban sűrűn előfordult üzemi balesetek és üzemzavarok megelőzéséről. A pilisvörösvári bányához több akna tartozott szállítóberendezéssel, a solymári szénosztályozóhoz sodronykötélpálya szállította a szenet. Ezeken túl számtalan csővezeték (gőz, víz) és távkábel tartozott a keze alá, amelyhez az egyetemen tanultakra szüksége volt, sőt a technika fejlődése miatt ismeretei bővítésre szorultak. Műszaki könyvtárát külföldi művekkel a saját pénzén fejlesztette, mert a vállalat erre nem adott pénzt. 1933-ban súlyos bányaszerencsétlenség történt, vízbetörés miatt a bent rekedt 9 bányászt az általa tervezett és megépített külön akna útján tudták élve kihozni. A bánya számos problémáját oldotta meg, az átlagos mérnöki tevékenység szintjét messze meghaladóan. Munkásságának eredményét, a feljegyzései alapján mások okulására közzé akarta tenni, de ehhez a bánya igazgatósága nem adta meg az engedélyt, nehogy a konkurencia megismerje és alkalmazza a cikkekben szereplő megoldásokat, mert az a részvényeseik érdekeit sértette volna. A gyakorlati tevékenység tükröződik későbbi oktatómunkájában: előadásainak, jegyzeteinek, könyveinek példaanyagát jórészt ebben az időszakban gyűjtötte össze.
A bányaüzem 1938. évi megszüntetését követően újból visszament az egyetemre oktatni. Előbb az alkalmazott mechanika tárgy előadására hívták meg, majd adjunktusként az aerodinamika tanszék szélcsatornáinak szerelését vezette. 1942-ben a Műszaki Mechanika Tanszék vezetésére kapott kinevezést. Tevékenységét a mechanika tananyag átdolgozásával, kibővítésével kezdte. Irányításával teljesen átdolgozták a hallgatók részére kiadandó feladatokat és szigorlati kérdéseket. Így sikerült elérnie, hogy a mechanika oktatás jól illeszkedjék a gépészmérnöki gyakorlat igényeihez és az oktatás tanmenetéhez. Mint tanár nemcsak a hallgatók tudását igyekezett fejleszteni, hanem arra törekedett, hogy diákjai fogékonyak legyenek a mérnöki gondolkodás iránt, megismerjék a mérnöki alkotás szépségeit, társadalmi hasznosságát. Hallgatóit a mérnöki felelősségre, lelkiismeretességre, pontosságra nevelte. Igényes volt a munkában, szigorú, de igazságos a számonkérésben. Egész lénye, emberi magatartása egy mérnöknemzedék példaképévé tette őt.
A jegyzetkiadás kezdeményezőjeként igen sokat tett a hatékony mérnökképzés érdekében. Felismerte, hogy a tudomány elsajátításához gondosan és magyarosan fogalmazott, áttekinthető ábrákkal ellátott jegyzetek szükségesek. Példát mutatott abban, hogy a háborút követő nehéz viszonyok közepette is hogyan lehet a jegyzetellátást megoldani. A gyakorlatból vett példáiból, világos, érthető előadásaiból a mérnöki hivatás szépsége sugárzott. A jegyzeteinek kiadására csak a második világháború után kerülhetett sor. Ezeket a Tankönyvkiadó Vállalat 1950-től kezdve egyetemi tankönyvként adta ki, melyekből egyesek 5, illetve 8 kiadást értek meg. Ezek a művek mintául szolgálnak arra, hogy miként lehet a mechanika legelvontabb részeit is egyszerűen, de szabatosan, tudományos igényességgel megmagyarázni, és összekapcsolni a gyakorló mérnök tevékenységével. Könyveit az ipari gyakorlatban is a fontos segédkönyvek közé sorolják. 70 éves korában, saját elhatározásából nyugdíjba ment, de ezután is kapcsolatban maradt volt tanszékével. 80 évesen még egyetemi jegyzetet írt. 1976-ban bekövetkezett halálakor - végakaratának megfelelően - Solymáron helyezték örök nyugalomra.
Születésének 100. évfordulóján a solymári temetőben lévő sírjánál a Budapesti Műszaki Egyetem koszorúzási ünnepélyt rendezett, ugyanakkor az egyetem központi könyvtára emlékkiállítást rendezett, majd sor került a Műegyetem kertjében Dr. Muttnyánszky Ádám Kossuth díjas egyetemi tanár szobrának leleplezésére és róla nevezték el a Ka 51. tantermet, ahol emlékezetes előadásainak többségét tartotta.
Főbb művei:
- A drótkötelek élettartama (Technika, 1940. 3. sz.)
- Siklófék laza féktuskóval (Technika, 1941. 10. sz.)
- Síkban görbe rudakról (Budapest, 1942.)
- Statika (egyetemi tankönyv, Budapest, 1951.)
- Műszaki lengéstan elemei (Budapest, 1952.)
- Szilárdságtan (egyetemi tankönyv, Budapest, 1956.)
- Bányászati kézikönyv I. Kinematika és szilárdságtan (Budapest, 1956.)
- Kinematika és kinetika (egyetemi tankönyv, 1957.)
- Műszaki értelmező szótár II. Mechanika és lengéstan (Budapest, 1959.)
- Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozata (1950.)
- Kossuth díj (1952.)
- A Felsőoktatás kiváló dolgozója (1953.)
- A Budapesti Műszaki Egyetem Muttnyánszky professzornak, mint egykori hallgatójának 1961-ben arany, 1971-ben gyémánt diplomát adományozott, 1971-ben pedig díszdoktorrá avatta.
1903.10.04, 117 éve történt:
John Vincent Atanasoff amerikai matematikus, fizikus (1903. október 04., Hamilton - 1995. június 15., Frederick)
Bolgár bevándorló családban született. Az Iowa State University-n tanult, majd 1930-ban Madisonban nyerte el a Ph. D. fokozatot. Ezután az Iowa State University-n tanított. Disszertációjának témája igen számításigényes volt, ezért kezdett el foglalkozni egy elektronikus számítógép tervezésével, elsősorban nagyméretű lineáris egyenletrendszerek megoldására. 1939 márciusában egy ösztöndíj segítségével fogott hozzá a fejlesztéshez, a munkába bevonta az egyetem egyik hallgatóját, Clifford Berryt is. A később ABC-nek (Atanasoff-Berry Computer) nevezett gép prototípusát 1939 decemberében mutatták be szűk körben, megindították a szabadalmazási eljárást is, ezt azonban sohasem fejeték be. A háború alatt mind Atanasoff, mind Berry hadi feladatokon dolgozott. Csak 1948-ban kezdtek érdeklődni az ABC után, ekkor kiderült, hogy a gépet az Iowai egyetemen lebontották. Feltételezhető, hogy Eckert és Mauchly felhasználták Atanasoff elgondolásait az ENIAC megalkotásakor. Atanasoff az ötvenes években az amerikai hadiiparnak dolgozott, majd saját mérnöki irodát alapított, 1961-ben vonult vissza a munkától. Hosszú évekig folyt vita arról, hogy ki találta fel az elektronikus számítógépet. 1973-ban bírói ítélet mondta ki, hogy Atanasoff tekintendő a számítógép feltalálójának.