ALMANACH

1746.05.10, 275 éve történt:
Gaspard Monge francia matematikus (1746. május 10., Beaune - 1818. július 28., Párizs) Az ábrázoló geometria megalkotója, az analitikus geometria úttörője. Ez a két irányzat azóta a projektív geometria részévé vált. Az oratoriánus szerzetesek beaune-i és lyoni kollégiumában tanult. Lyonban 16 éves korában fizikát, 1768 és 1783 között fizikát és matematikát tanított Méziéres-ben. 1780-ban a hidraulika tanárának nevezték ki a párizsi Louvre-ba. 1783 táján Párizsba ment, dolgozott abban a súly-és mértékbizottságban, amely 1791-ben kidolgozta a méterrendszert. 1794-95-ben a rövid életű École Normale-ban tanított. Itt engedélyezték számára, hogy ismertesse az ábrázoló geometria elveit. Új eljárásai forradalmasították a mérnöki tervezőmunkát. Neve ott van a hetvenkét francia tudós között az Eiffel-tornyon.

1820.05.10, 201 éve történt:
Pöschl Ede bányamérnök (1820. május 10., Bécs - 1898. november 29., Budapest) Győrben jogot, majd 1837-1839-ben Selmecbányán bányászati tanulmányokat végzett. 1843-1845 között Bécsben folytatta természettudományi, műszaki tanulmányait. Visszatérve 1846-ban kincstári szolgálatba lépett. 1850-ben a selmecbányai akadémia ideiglenes, 1855-től az építészet és az ábrázoló geometria r. tanára. 1873-tól az akadémia igazgatója volt. Szakcikkei a Berg- und Hüttenmannisches Jahrbuchban, azon kívül a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg. Unokája Pattantyús Ábrahám Géza gépészmérnök, akadémikus.

1933.05.10, 88 éve történt:
Jónás Ödön K. mérnök, műegyetemi tanár (1851. december 10., Kassa - 1933. május 10., Budapest) A budapesti műegyetemen 1872-ben szerezte oklevelét. 1872-től ugyanitt tanársegéd. 1873-ban a Tisza vidéki vasút mérnöke. 1874-ben a műegyetemen helyettes tanár, közben 1877-től reáliskola segédtanára, majd 1883-tól az általános géptan és géprajz ny. r. tanára. 1905-07-ben a műegyetem rektora. Gépészeti tárgyú cikkei főként a Gazdasági Mérnökben jelentek meg. Mint több műszaki és gazdasági testület és hatóság tagja tevékenyen részt vett az iparügyek igazgatásában és mint országgyűlési képviselő 1881-től a politikai életben is.

1968.05.10, 53 éve történt:
Reuss Endre gépészmérnök, egyetemi tanár (1900. július 01., Budapest - 1968. május 10., Budapest) Érettségije évében (1918.) matematikai pályázatát Eötvös Loránd-díjjal jutalmazták. Oklevelét a budapesti József Műegyetemen szerezte (1922.), ezután két évig a műszaki mechanika tanszéken volt tanársegéd, közben matematikát oktatott a Ludovika Akadémián. 1924-1950-ig a Fővárosi Gázműveknél mérnök, majd műszaki tanácsos. 1950-53-ban a Vegyiműveket Tervező Nemzeti Vállalat tervezési osztályát vezette, 1953-tól a műszaki egyetem műszaki mechanika tanszékén egyetemi tanár. 1955-57-ben a gépészmérnöki kar dékánja volt. A Zeitschrift für angewandte Mathematik und Mechanik c. folyóiratban 1930-ban publikált tanulmánysorozatával jelentősen hozzájárult a képlékenységtan matematikai megalapozásához. Az itt kifejtett alapvető jelentőségű, széles körben hivatkozott elméletet a szakirodalom, mint "Reuss-Prandtl-modellt” tartja számon.

1881.05.11, 140 éve történt:
Kármán Tódor gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus (1881. május 11., Budapest - 1963. május 27., Aachen) Teljes nevén Szőllőskislaki Kármán Tódor, német nevén Theodore von Kármán, akit az amerikai légierő (USAF) védőszentjének becéznek, és a szuperszonikus légi közlekedés atyjaként, valamint a rakétatechnológia és hiperszonikus űrhajózás egyik úttörőjeként is ismernek. Tudta nélkül a német repüléstechnika alapjainak letételével a német légierő, a Luftwaffe kifejlesztéséhez is sokban hozzájárult. Mint fizikus és alkalmazott matematikus sokban hozzájárult a hidrodinamika és a modern gázdinamika, illetve az aerodinamika huszadik századbeli fejlődéséhez. Számos kutatóintézet, valamint nemzeti és nemzetközi irányító bizottság megteremtésével, megszervezésével vagy irányításával bízták meg. Segítségét számos ország nagyra becsüli. Származása, korai élete Kármán Tódor apja, Kármán Mór a filozófia és a neveléstan neves budapesti egyetemi tanára volt, nagy tekintéllyel rendelkezett az egyetemi középiskolai tanárképzés gyakorlatának alakításában, s aki Szőllőskislaki nemesi nevét a közoktatásban végzett munkájáért nyerte el. Bátyja Kármán Elemér kriminál-pedagógus, pszichológus, jogász. Tódor oktatása magánúton kezdődött. A számtan volt a kedvence, és emlékezőtehetségét testvérei már korán felismerték, amikor ámulatukra hat éves korában képes volt öt és hatjegyű számokat fejben hiba nélkül összeszorozni. Apja azonban attól tartva, hogy fia a tehetségét számítani mutatványok cirkuszi bemutatására fogja majd használni, azt kívánta, hogy humán tárgyakkal, művelődési tartalmakkal is foglalkozzék. Iskolai oktatása kilenc éves korában kezdődött a budapesti mintagimnáziumnak is nevezett M. Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában. Amikor érettségizése évében, 1898-ban megnyerte az ország legjobb matematika és természettudomány tanulójának szánt országos Eötvös Loránd-díjat, külföldre készült tiszta matematikát tanulni, de apja ezévi idegösszeroppanása és anyagi okok miatt Budapesten kellett maradnia. Így apja kívánságának engedve, aki fiát egy gyakorlati pálya felé igyekezett irányítani, Tódor a jóhírű Királyi József Műegyetemre, annak gépészmérnöki karára iratkozott be, ahol a neves Bánki Donát professzor irányítása alatt tanult. Az egyetemet 1902-ben, 22 éves korában fejezte be kitüntetéssel. Munkássága - európai tevékenysége Az egyetem elvégeztével egy egyéves sorkatonai szolgálatra hívták be az osztrák-magyar közös hadseregbe. Hazatértével Donát professzor hidraulika tanársegédjeként kapott alkalmazást a Műszaki Egyetemen, de a Ganz gyár tanácsadójaként is dolgozott. 1906-ban a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjával Németországba utazott tanulmányai folytatására a göttingeni egyetemre, ahol a neves Ludwig Prandtl professzor felügyelete alatt a hidrodinamikával és aerodinamikával együtt a határréteg-elméleten és a repülőgép szárnyprofil-elméleten dolgozott. Nagy befolyással volt rá Prandtl mellett David Hilbert és Felix Klein is; ez növesztette a repülés elmélete iránti különös érdeklődését. Így amikor a repülők alkatrészei szilárdságának a problémája merült fel és a Krupp gyár egy hidraulikus prést ajánlott fel nagy fémszerkezetek nyomás alatti eltorzulásának tanulmányozására, amihez matematikai modellezést is csatolt, ezt a témát választotta doktorátusi értekezésére, ami mind magyarul, mind németül megjelent nyomtatásban. A doktori diplomával együtt egy "privát docens" állásajánlatot kapott. Később a Zeppelin Léghajóépítő Társaságnak lett egy szélcsatorna használatára szüksége, aminek megépítését a göttingeni egyetemre bízták. Kármán a szélcsatorna használatával végrehajtott tanulmányai közben figyelt fel 1911-ben egy váltakozó irányba forgó örvény kialakulására egy lapos akadály mögött, amit róla neveztek el Kármán-örvénysornak, vagy örvényútnak. Ez utóbbi elnevezés az örvények váltakozó irányát az utcák váltakozó oldali megvilágításához hasonlítja. Ez idő alatt Kármán Max Born fizikussal is társult az atomok mozgásának tanulmányozására, a rácsdinamika Fourier egyenletek általi leírásával. Egy rövid félévet a Selmecbányai Bányászati Akadémián töltött el professzori állásban, de amikor látta, hogy ott nem kaphat elég anyagi támogatást kísérleti munkáira, visszatért Göttingenbe. Kármán 1913-ban elfogadta a Technische Hochschule Aachen által felajánlott és az aacheni Aeronautikai Intézet igazgatói állásával járó tanári állást a Repüléstan és Mechanika tanszék élén. A kutatóintézetben hamarosan egy erős kutatócsoport megszervezésébe kezdett a kísérleti berendezés lényeges megjavításával, egy szélcsatorna megtervezésével is. Hugo Junkers közeli segítőtársa lett a Junkers J-1 szállító-repülőgép aerodinamikai megtervezésében. Ennek az első konzolos tartású szárnnyal ellátott, kizárólag fémfelépítésű repülőnek a szárnyprofilterveit diákjai értékelték ki az egyetem szélcsatornáján. Az első világháború kitörésével 1914-ben ismét besorozták az osztrák–magyar hadseregbe. Idejét nagyrészt a Bécs melletti Aerodinamikai Laboratóriumban töltötte, ahol késedelem nélkül egy repülőfejlesztési kísérleti laboratóriumot rendezett be szélcsatornával. Itt Petróczy István, Zurovetz Vilmos és Asboth Oszkár közreműködésével együtt egy a helikopter elvein épült, de csak egy helyben lebegő kötött tüzérségi megfigyelőeszközt terveztek, építettek és üzemeltettek, amit később PKZ néven szabadalmaztattak. A háború végén 1918-ban visszatért Magyarországra arra számítva, hogy talán a magyar tudományos oktatási rendszer alapvető modernizálásában lesz valami fontos szerepe. A Tanácsköztársaság idején közoktatási népbiztos-helyettesként dolgozott az Oktatásügy Minisztériumban, de a történelmi események felértékelésével a feladatot reménytelennek ítélte. A Tanácsköztársaság bukása után ez a pozíció nem is maradt meg és 1920 őszén Kármánt a MAeSz (Magyar Aero Szövetség) is kizárta tagjai közül. Így visszatért Aachenbe az Aeronautikai Intézet és az egyetem Repüléstan és Mechanika tanszékének vezetésére. A város melletti faluban Vaalsban lakott, a holland határ túloldalán. Aachenben – a német repülőgépgyárosok anyagi támogatásával – a szilárd akadályok áramló folyadékokra és gázokra való hatását, a turbulencia-elméletet, és a gázok szilárd testekre gyakorolt emelőerejét (repülőgép szárnyprofil) tanulmányozva intenzív alapvető kutatási programba kezdett nem is sejtve, hogy ez milyen lényeges előnyt szolgáltat majd a modern német légierő, a Luftwaffe létrehozásához a második világháború idejére. Amerika A 30-as évek elején a német nemzetiszocialista irányzat terjedésével állása bizonytalanná vált. Mivel Kármán már volt Amerikában amikor a California Institute of Technology (Pasadena) Nobel-díjas professzora, Robert Millikan1926-ban hozzá fordult segítségért egy szélcsatorna megtervezésével kapcsolatban és meghívta intézetéhez, majd 1928-ra munkaideje felét már egyébként is Amerikában töltötte, 1930-ban a Caltech kezdeményezésére tervezett Guggenheim Aeronautical Laboratory (GALCIT) által felajánlott igazgatói állást nem tudta elutasítani. A szuperszonikus repülés elméletéhez 1932-ben nevezetesen azzal járult hozzá, hogy a háromdimenziós Navier–Stokes áramlási egyenleteket egyetlen egyenletre egyszerűsítette és az áramlás útjába helyezett akadályok különböző pontjai közelében mért fizikai adatok tanulmányozásával arra megoldást javasolt. Ezt a szuperszonikus repülés feladataira alkalmas Kármán-Moore elméletnek nevezett megoldást ma is széles körben használják. 1933-ban véglegesen letelepedett az Egyesült Államokban és 1936-ban az amerikai állampolgárságot is felvette. Kármán alapította meg 1933-ban az Amerikai Egyesült Államok Aeronautikai Tudományának Intézetét (US Institute of Aeronautical Sciences) és kutatást indított a folyékony anyagok mechanikája (angolul: fluid mechanics) a turbulenciaelmélet és a szuperszonikus repülés területén, valamint a matematikának a gépészmérnöki, repülőgép-szerkezeti és talajerózió területén való alkalmazásával is. Bár a rakéták elméletével már a húszas évek óta lépést tartott, jól ismerve korai elméleteivel foglalkozó tudósait, az orosz Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij, a francia Robert Esnault-Pelterie, az amerikai Robert Goddard az erdélyi születésű német Hermann Oberth valamint a német származású lettországi szovjet Fridrih Cander munkáit érdeklődése rövidesen erősen a rakétakutatás felé hajlott, mihelyt a második világháború idején megtudta, hogy a németek rakétákat fejlesztettek ki hadi célokra. Ezt az érdeklődést az Angliának a rakétafegyverekkel (angolul doodlebugs) való bombázása felőli hír is továbbserkentette. Kármán hatására a modern amerikai felsőfokú aerodinamikai oktatás fejlődése is lényegesen felgyorsult. Ez a Caltechen a rugalmasságtannak, a szerkezeti tervezésnek, az üzemanyag- és szerkezeti anyag-kémiának, és a hajtómű-konstrukciónak a tananyagba belefoglalásával, vagy annak kiterjesztésével a reaktív (lökhajtásos, torlósugár-hajtásos) és a szuperszonikus repülés tervezésének, előbb a startrakéták, majd a nagyobb, ballisztikus rakéták tervezésének oktatásához is vezetett. Ezúton az atomfizika bevándorolt tudósai (Szilárd Leó, Albert Einstein, Enrico Fermi majd Robert Oppenheimer) szaktudásaihoz hasonlóan a második világháború végére Kármán modern aerodinamikája és szervezőképessége is az Egyesült Államok nagyhatalmi eszközévé vált. Az amerikai állam anyagi támogatásával Kármán alapított meg Kaliforniában egy aerodinamikai kísérleti laboratóriumot, melynek neve 1944 után Jet Propulsion Laboratory (Sugárhajtás-laboratórium) lett, lett és amely élére Kármánt jelölték ki. Ez az intézet később jelesen szolgálta az amerikai űrkutatási programot is. Kármánt, mint az USAF speciális tanácsadóját 1939-ben egy (a világon legelső) hatméteres 40 000 lóerős szélcsatorna tervezésére kérték fel, aminek segítségével a légierő hatalmas lépéseket tett a repüléskutatásban. Az amerikai hadi, honvédelmi hatóságokkal való szoros együttműködés szolgálatára az USA hadügyminisztériumának főtanácsadójára való kinevezése után Kármán állította fel az Amerikai Légierő Tudományos Tanácsadói Elnökségét (USAF Scientific Advisory Board) Kármánnak a háború után alkalma volt tanulmányozni a német rakétakutatás eredményeit is, amit sikeresen használt az amerikai sugárhajtásos és ballisztikus repülés továbbfejlesztésére. Így a rakéta üzemanyag-égetés, aerotermokémia és magnetohidrodinamika alkalmazásával a rakéta hajtóművek modernizálása útján Kármán az amerikai műholdtervezés és űrkutatás hajtóerejévé vált. Nemzetközi Az egyre nehezebb és költségesebb feladatok megoldásához nemzetközi együttműködésre volt szükség és Kármán ebben is részt akart vállalni. Így a háború után ugyan megtartotta a Caltech tiszteletbeli igazgatói pozícióját és az amerikai légierővel való szoros kapcsolatát előbb a NATO-nak lett tanácsadója, majd 1949-ben lemondott igazgatói pozícióiról és Párizsba költözött. A NATO Repüléstani Kutatás és Fejlesztés Csoportjának (Advisory Group for Aeronautical Research and Development, AGARD) és később a Nemzetközi Repüléstudományi Tanácsnak (International Council of the Aeronautical Sciences, ICAS) és az Asztronautikai Világszövetségnek (International Astronautical Federation) keretében folytatott tevékenysége folyamán kitartó szervezőmunkával 1960-ra létrehozta az űrkutatók nemzetközi fórumát, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiát (International Academy of Astronautics) aminek Kármán támogatásával, legutolsó 1962-i őszi szülővárosába tett látogatása után 1963-ban Magyarország is tagja lett. Ebben az évben halt meg Aachenben. Tudományos tevékenységének összefoglalója (Forrás az angol nyelvű Wikipédia listája) Ismereteinket a következő tudományágakban terjesztette ki:
  • Rugalmasság
  • Rezgés
  • Hőátadás
  • Kristálytan
Speciális közreműködés :
  • Nem-elasztikus torzulás elmélete,
  • Kármán örvénysor, nem-stacionárius, henger alakú akadály utáni sodorvonalak
  • Lamináris áramlás stabilitása,
  • Turbulencia,
  • Szárnyprofil körüli egyenletes és nem-egyenletes áramlás
  • Határrétegek
  • Szuperszonikus aerodinamika
Nevéhez fűződnek :
  • Föppl–Kármán egyenletek (rugalmas lemezek elhajlása)
  • Born–von Kármán határ-állapot, Kármán rácsmodell (kristálytan)
  • Chaplygin–Kármán–Tsien megközelítés (potenciális áramlás)
  • Falkowich–Kármán egyenlet (transzonikus áramlás)
  • Von Kármán konstans (fal-turbulencia)
  • Kármán-vonal (aerodinamika és asztrodinamika)
  • Kármán–Howarth egyenlet(wd) (turbulencia)
  • Kármán–Nikuradze korreláció (nagy viszkozitású folyadékok áramlása)
  • Kármán–Pohlhausen paraméter (határrétegek)
  • Kármán–Treffz transzformáció (szárnyprofil elmélet)
  • Kármán–Prandtl törvény (áramlási sebesség fedetlen csatornákban)
  • Kármán integrálegyenlet (határréteg elmélet)
  • Repülő orrkúp-tervezés Haack-széria, Kármán féle csúcsív, vagy boltív (szuperszonikus aerodinamika)
  • Kármán örvénysor (áramlás henger alakú tárgy mögött)
Kitüntetései és emlékezete Kármán számos kitüntetést kapott:
  • United States National Medal of Science, vagyis Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Érme (1963) első birtokosa
  • Franklin Gold Medal, aranyérem (1948)
  • Member of the Royal Society (az angol királyi társaság tagja)
  • A Prandtl-gyűrű, a Gauss-érem, Kelvin-érem, Guggenheim-érem és Watt-érem tulajdonosa.
  • A Budapesti Műszaki Egyetem gyémántdiplomáját a tiszteletbeli doktori címmel együtt 1962-ben kapta meg. Ugyanebben az évben kapta a Bánki Donát-érem kitüntetést is.
Tevékenységét több más ország is nagyra értékelte, úgy mint: Franciaország, a Vatikán, Németország, Görögország, Spanyolország, Hollandia és az Egyesült Királyság is.
  • Emlékét a Hold túlsó oldalán (45°D, 175°K) és a Marson (46,5°D, 59°K) egy-egy becsapódási kráter neve őrzi.
  • A BME Gépészmérnöki Karának kollégiumát róla nevezték el.
  • Kármán Tódor-díj
  • A Magyar Posta Kármán Tódor emlékére 1992-ben bélyeget adott ki.
  • Pasadenában a NASA JPL auditóriuma is az ő nevét viseli.
  • Az Aachen-i RWTH Egyetemen az előadótermeket magába foglaló épületet Kármán-Auditóriumnak nevezik.
  • Budapesten a Közlekedési Múzeum parkjában is áll mellszobra.
Műveinek gyűjteményes kiadása 1956-ban jelent meg négy kötetben.

1898.05.13, 123 éve történt:
Jendrassik György gépészmérnök, feltaláló (1898. május 13., Budapest - 1954. február 07., London) 1916-ban megnyerte az akkor induló fizikai tanulóversenyt. Addig csak matematikából rendezett az érettségizettek számára tanulóversenyt a Mathematikai és Physikai Társulat. Jendrassik mögött Szilárd Leó lett a második helyezett. Tanulmányait a charlottenburgi és a budapesti műegyetemen végezte 1922-ben. A Ganz-gyár tanulmányi osztályába lépett, s itt alkotta meg első találmányát, a gyors járatú, négyütemű, sűrítő nélküli kis Diesel-motort, amelyet Ganz-Jendrassik-motor néven gyártottak. Velük indult meg a hazai vasutak és a Duna-tengerhajózás dieselesítése. Motorjait több országban is gyártották, s nemzetközileg is ismertekké váltak. Jendrassik-motorral futottak a Ganz-gyár nagy sikerű motorvonatai, az Árpád-sínautóbusz, valamint az egyiptomi, argentin stb. exportra gyártott motorvonatok. 1927-ben a Ganz-gyár motorszerkesztési osztályának vezetője, 1942-ben a gyár vezérigazgatója lett. 1937-ben jelent meg másik nagy jelentőségű találmánya, a világ első kis gázturbinája (100 LE), melyet három más gázturbina-találmánya követett. Gázturbináinak gyártására Ganz-gyári állását megtartva, megalapította a Találmány Kifejlesztő és Értékesítő Kft-t. Motor- és gázturbinákra vonatkozó magyar szabadalmainak száma megközelíti a 80-at. A 2. világháború után a megkezdett fejlesztőmunkáját a kedvezőtlen politikai és gazdasági környezet miatt nem tudta folytatni, ezért 1947-ben emigrált. Rövid ideig Argentínában élt, majd végül Londonban telepedett le. 1951-ben londoni emigrációjában az államosított Ganz-gyár részéről megkeresték szabadalmainak ügyében. A jövőt illetően lemondott itthoni szabadalmairól, a múltra vonatkozó igényei alapján azonban addig gyártott motorjai után részesedést ítéltetett meg magának nemzetközi bíróság útján.

1908.05.14, 113 éve történt:
Kürti Miklós (Nicholas Kurti) magyar születésű angol kísérleti fizikus (1908. május 14., Budapest - 1998. november 24., Oxford) A Trefort utcai Mintagimnáziumban érettségizett, egy évvel Teller Ede után. Párizsban és Berlinben járt egyetemre, itt doktorált 1931-ben alacsonyhőmérséklet fizikai témából, Franz Simon témavezetésével. Még ebben az évben Franz Simon sikeresen megpályázott egy tanári állást az akkor Németországhoz tartozó Breslau műszaki egyetemén, tanársegédként magával vitte Kürti Miklóst is. Hitler hatalomra jutása után mindketten jobbnak látták elhagyni Németországot. Angliába mentek, Oxfordban a Clarendon Laboratory-ban kaptak állást. Kürti 1939-ben megkapta a brit állampolgárságot és a második világháború alatt bevonták az angliai titkos atomkutatási programba. Franz Simonnal 1945 után is folytatták közös alacsonyhőmérséklet-fizikai kutatásaikat. 1956-ban nekik sikerült először elérniük az egymilliomod kelvines "hőmérsékleti álomhatárt". Sajnos Simon ebben az évben meghalt, Kürtit viszont a Royal Society tagjává választották. Az USA több egyetemére is meghívták, hogy megismertesse őket az általa alkalmazott nukleáris mágneses hűtés elvével és gyakorlatával. Hobbija, kedvenc témája volt a kulináris problémák fizikai megközelítése és megoldása, erről nemcsak Angliában, de 1970-től Magyarországon is tartott nagy érdeklődéssel kísért előadásokat "Fizikus a konyhában" címmel. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjaként többször is járt itthon. Hosszú életének befejeztével hamvai hazakerültek, sírja ma már Budapesten, a Kerepesi úti temetőben található.

1839.05.16, 182 éve történt:
Kühne Ede mérnök, gépgyáros (1839. május 16., Hamburg - 1903. december 13., Moson) Tanulmányait Kölnben végezte. 1860-1862 között a berlini Schwarzkopf-féle vasöntöde és gépgyár technikai irodájában dolgozott, mint műszaki rajzoló. 1862-ben érkezett hazánkba, s a mosoni Pabst és Krauss-féle mezőgazdasági gépjavítóban vállalt munkát. 1863-ban Ludwig Róberttel megvették ezt a műhelyt. Az üzem sorvetőgépek mellett gyártotta például a javított hohenheimi ekét, a Vidats-féle ekét, a mosoni rostát, járgányokat és az amerikai répavágót is. 1869-ben ő lett az üzem egyedüli tulajdonosa. Új műhelyeket és öntödét létesített, gőzerőt alkalmazott, s egy évtized alatt üzeme országos jelentőségű mezőgazdasági gépgyárrá fejlődött. 1874-ben megszületett a merítőkorongos "Hungaria Drill" lófogatú sorvetőgép. A gyár terméke volt az arató- és fűkaszáló gép, az amerikai lógereblye, a kétlovas szállítható cséplőkészlet is.