ALMANACH
1948.06.16, 77 éve történt:
Varga Bálint gépészmérnök (1891. augusztus 02., Budapest - 1948. június 16., Budapest)
Tanulmányait a budapesti műegyetemen 1913-ban végezte. 1914-től MÁV-mérnök, 1925-ben a MÁV Igazgatóság járműszerkesztő, beszerző és kísérleti osztályán csoportvezető, 1943-tól osztályvezetőként, majd üzletigazgatóként működött. Számos új kocsiszerkezet (új keréktengely-, csapágy- és ütközőtípusok) és kocsi tervezését vezette s főleg a hűtő- és gyümölcsszállító s egyéb különleges kocsitípusok tervezésében tűnt ki. Részt vett a Ganz Vagongyár által gyártott Árpád típusú sínautóbuszok és a forgó alvázas, nagy sebességű személykocsik kialakításában is.1968.06.20, 57 éve történt:
Wilhelmb Tibor vaskohómérnök (1893. október 16., Gyalár - 1968. június 20., Budapest)
Selmecbányán szerezte meg oklevelét. 1920-ban kezdte meg üzemi tevékenységét Csepelen, a Weiss Manfréd-művek Martin- és Elektroacélművében, ahol 1958-ig működött. 1924-ben lett az Acél- és Fémművek vezetője, igazgatója. 1951-től a Csepel-művek főmérnöke, valamennyi üzemét irányította. Az 1930-as évek elején átalakította (Közép-Európában először) a csepeli Martin-kemencéket olajtüzelésre és bázikus boltozatokat alkalmazott. Hazánkban elsőként vezette be a salakvezetést a Martin-kemencékben. Vezetése alatt a csepeli acélgyártás az európai üzemek közt is élvonalbeli szintet ért el.2005.06.20, 20 éve történt:
Jack St. Clair Kilby fizikus, feltaláló, egyetemi tanár, Nobel-díjas (1923. november 08., Jefferson City - 2005. június 20., Dallas)
Villamosmérnöki tanulmányait az illinoisi és a wisconsini egyetemen végezte és a B.S. fokozatot 1947-ben, az M.S. fokozatot 1950-ben szerezte meg. Egészen 1958-ig a Milwaukee-i Globe Union cég Centralab laboratóriumában dolgozott, ahol kerámiaalapú szitanyomású áramkörök fejlesztésével foglalkozott. 1958 elején a dallasi Texas Instruments cégnél helyezkedett el, ahol elektronikus komponensek miniatürizálásán dolgozott. 1958. szeptember 12-én mutatta be a Texas Instruments vezetőinek az első több elemből álló integrált áramkört, mely egy szilícium félvezető lapkán, egy tranzisztoron kívül további, passzív elemeket is tartalmazott. Ez vetette meg az integrált áramkörök fejlesztésének alapjait. Ő vezette az első kézi számológép létrehozásán dolgozó csoportot, több mint 60 szabadalma volt. Kilby 1970-ben kutatási szabadságot vett ki a Texas Instruments-től és önálló fejlesztőként dolgozott. 1978-1984-ig a Texas A&M Egyetem professzoraként elsősorban kutatással és fejlesztéssel foglalkozott. Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt szakmailag. 2000-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat az integrált áramkörök létrehozásában elért eredményeiért.1939.06.22, 86 éve történt:
Dr. Rittinger János a hazai műszaki kultúra fejlesztője, a hegesztés és az anyagvizsgálat kiemelkedő képviselője (1939. június 22., Kaba - 2013. november 29., Debrecen)
A debreceni Gépipari Technikumban érettségizett 1957-ben, gépésztechnikusi oklevelet szerzett. Középiskolai tanulmányai során több szakmai és matematikai tanulmányi versenyen sikeresen vett részt. A Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára 1957-ben felvételt nyert. Egyetemi tanulmányai során 1958-1961 között Népköztársasági ösztöndíjban részesült, majd 1961-től a diploma megszerzéséig a Vasipari Kutató Intézet társadalmi ösztöndíjasa lett Zorkóczy Béla professzor úr támogatásával.
A Mechanikai Technológia tanszéken működő tudományos diákkörben vett részt Zorkóczy Béla professzor (távollétében Pirkó József adjunktus) vezetésével. Nem volt KISZ tag, nem volt és a későbbiekben sem lett tagja pártnak, politikai szervezetnek. Kitüntetéses eredménnyel okleveles gépészmérnöki diplomát kapott 1962-ben.
Posztgraduális képzés keretében 1965-ben ugyancsak kitüntetéses eredménnyel, hegesztő szakmérnöki diplomát, 1967-ben summa cum laude minősítéssel egyetemi doktori címet, 1991-ben EUR-ING, 2000-ben EWE (European Welding Engineer), IWE (International Welding Engineer) diplomát szerzett. A roncsolásmentes anyagvizsgálat területén 2001 óta VT3, PT3, MT3, RT3 minősítéssel rendelkezik.
Első munkahelye a Vasipari Kutató Intézet Hegesztési Osztálya volt, ahol kezdetben tudományos munkatárs, tudományos csoportvezető, végül a hegesztési osztály vezetője. Munkája során mindvégig a Zorkóczy Béla professzortól tanult mondást "az eladható tudománynak van értéke" vallotta.
Kezdeti munkái közül ki kell emelni néhány fontosabb témakört: a hegeszthetőség megfogalmazása (MSZ 4305:1965) és alkalmazása az acélok fejlesztésében. Segédlet kidolgozása a hegesztési technológia meghatározásához a kötés repedésmentessége alapján (MSZ 6280, 1964-1971). Acélkiválasztási rendszer kidolgozása nyomástartó berendezések rideg törésének elkerüléséhez (Fehérvári Attila évfolyamtársával, barátjával közösen, 1970). Később ez MSZ 13802 szabványban jelent meg.
A mikroötvözés hatékonyságának növelése acélok és hegesztési varratok esetén (Fehérvári Attilával közösen, 1970-1975). Munkájuk eredményének elismeréseként vendég előadó meghívást kaptak az Union Carbide Corporation MEtals Division-tól a Micro Alloying '75 konferenciára, amelyen 1975. október 1-3. között Washingtonban részt is vettek.
Nagynyomású kőolaj és földgáz távvezetékek minősítése (ASME, API előírások szerint) és a hegesztési technológiájuk kidolgozása (1970-1974).
A törésmechanika bevezetése és gyakorlati alkalmazása területén hazánk meghatározó centrumát hozta létre Fehérvári Attilával közösen (1972-1975). Ehhez a témakörhöz kapcsolódik egyik sikeres szabadalma (lajstromszáma: 193 690), amelyet a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola (ma Óbudai Egyetem) munkatársaival együtt alkottak meg. Ez egy olyan szakítógép volt, amely 650°C hőmérsékletig modellezi a kúszást, atmoszférikus közegben a feszültségkorróziót, és természetesen törésmechanikai vizsgálatokra is alkalmas. E berendezésből 10 darab készült. A használatához egy, máig meghatározó segédlet készült, Fehérvári Attila, Fuchs Erik, Rittinger János: A törésmechanika alkalmazása hegesztett szerkezetek megbízhatóságának és az acélfelhasználás gazdaságosságának fokozása céljából (VASKUT-FERINOV, 1975).
Későbbi kutatómunkáival kapcsolatos jelentős munkája: "Szilárdsági ellenőrzések és ismétlődő vizsgálatok atomerőművi berendezések állapotának és becsült élettartamának meghatározása", amelynek vezetője és több altémájának kidolgozója volt (1980-1985).
Munkája részét képezte számos ipari káreset elemzése, amelyek közül 1969. január 02-án bekövetkezett répcelaki cseppfolyós szénsav tartály rideg törése volt a legsúlyosabb. Számára nagy öröm és megtiszteltetés volt, hogy a másodrendű vádlott, aki indokolatlanul két év és nyolc hónap börtönbüntetést kapott, felkérte, visszaemlékezésében egy fejezet megírására. Megtette, mert vallja, hogy a társadalom igazságtalan a mérnöki munkával kapcsolatban. A mérnök mindenkor a társadalom javát szolgálja (jobbnál jobb gépkocsik, háztartási gépek, számítógépek, biztonságos energia ellátás, stb.), ezt a társadalom elfogadja, élvezi, de rögtön kritikával illeti (rosszul fogalmazott környezetvédelem, antinukleáris mozgalom).
Életének fontos szakasza az 1987-2001 közötti időszak, amikor a Magyar Villamosművek Anyagvizsgáló és Állapotellenőrző Laboratóriumának igazgatója. Fontosabb munkái az erőművi berendezések állapotellenőrzési rendszerének kidolgozása, módszer bevezetése a kúszási károsodás értékelésére, kockázat alapú állapotellenőrzés, roncsolásmentes anyagvizsgálat, a roncsolásmentes anyagvizsgáló-képzés fejlesztése, körvizsgálatok, tréning, számítógépes modellezés bevezetése, káresetelemzések.
2001-ben nyugdíjba ment, még abban az évben vállalkozóként létrehozta a Rittinger Engineering Szakértő és Tanácsadó Vállalkozást. Fontosabb szakterületek: erőművi berendezések káresetelemzése, maradó élettartamuk meghatározása, szénhidrogén ipari berendezések gyártásának felügyelete, tanácsadás, oktatás, hegesztők minősítése.
2002-2008 között részt vett a Paksi Atomerőmű élettartam hosszabbítás és teljesítmény növelés program két, a reaktortartály és az anyagvizsgálatok szakértői testület munkájában.
A mindennapos kutatói munka mellett fontosnak tartotta a különböző szakmai szervezetek életében való részvételt, olykor magas tisztséget is betöltve. Így megalakulása óta (1969) tagja a Hegesztő Minősítő Bizottságnak, illetve utód szervezetének, a Hegesztő Minősítő Testületnek és az Anyagvizsgáló Minősítő Testület igazgatóságának. 1967 óta az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek, 1968 óta pedig a Gépipari Tudományos Egyesületnek. Ez utóbbiban 1980-1990 között a Hegesztési Szakosztály titkára, 1990-1993 között az Egyesület főtitkára, 1994-1995 között az Egyesület elnöke, 1997-2011-ig a Hegesztési Szakosztály elnöke, 2012-től a Hegesztési Szakosztály tiszteletbeli elnöke.
1987 óta az Energia Tudományos Egyesület, 1989-től az American Welding Society tagja. 1970 óta a Nemzetközi Hegesztési Intézet (IIW) magyar delegátusa tisztségét látja el a IX., X., XI. bizottságokban. 2001 óta a Magyar Mérnöki Kamara tagja. Megalakulása óta (1990) 2001-ig munkahelye, 2001-től pedig vállalkozása képviseletében tagja a Magyar Hegesztéstechnikai és Anyagvizsgálati Egyesülésnek.
Szakmáját igen magad szinten művelte. Újabb és újabb problémák kimunkálásában, problémák megválaszolásában vett részt mélyreható ismereteit felhasználva, azokat folytonosan bővítve. Kimagasló tevékenységét jelzik fontosabb kitüntetései:
- Oklevél az Erzsébet híd újjáépítésében végzett munkáért (1964)
- Miniszteri Elismerő Oklevél (1971, 1978, 1982)
- nívódíj (OMBKE, 1971, 1977, 1978, Fehérvári Attilával közösen)
- egyesületi érem (GTE, 1973)
- nívódíj (GTE, 1973, 1997)
- elismerő oklevél a szabványosítás területén végzett 10 éves munkáért (MSZH, 1976)
- elismerő oklevél a szabványosítás területén végzett 15 éves munkáért (MSZH, 1982)
- VASKUT nívódíj első fokozata (1983, 1986 Fehérvári Attilával közösen)
- Pattantyús Ábrahám Géza díj (GTE, 1987)
- Zorkóczy Emlékérem (GTE, 1992)
- MTESZ díj (1994)
- Eötvös Lóránt díj (1995)
- Pro Magyar Hegesztéstechnikai Egyesülés (2000)
- IIW-ben végzett munkáért elismerő oklevél (2006)
- Sóltz Vilmos díj (2006)
- Bánki Donát Díj (GTE, 2010)
- MAROVISZ-díj (2013)
- Terplán Zénó Díj (GTE, 2013)
- Tiszteletbeli polgár cím (Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész- és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar, 2010)