ALMANACH

1854.03.02, 167 éve történt:
Hankó Vilmos kémikus, ismeretterjesztő (1854. március 02., Parajd - 1923. november 21., Budapest) A kolozsvári egyetemen tanári oklevelet szerzett. 1877-től a dévai reáliskolában tanár. 1879-ben Bunsen, Kirchhoff és Liebig laboratóriumainak tanulmányozása végett külföldi tanulmányutat tett. 1885-től a budapesti II. kerületi főreáliskola tanára, 1907-től igazgatója. Főként ásványvízelemzéssel foglalkozott. Sokat tett a természettudományok, különösen a kémia népszerűsítése érdekében. Leghatásosabb vállalkozása az Universum évkönyv volt. "Egy elfelejtett magyar találmány" címmel 1894-ben a Természettudományi Közlönyben ő hívta fel a figyelmet Jedlik Ányos szódavízgyártó készülékére, melyet ma már a hazai szódavízgyártás első gépeként tartunk számon.

1905.03.05, 116 éve történt:
Taky Ferenc gépészmérnök (1905. március 05., Kaposvár - 1968. szeptember 29., Budapest) Oklevelét 1927-ben a budapesti műegyetemen kapta, 1927-1929-ben a műegyetem műszaki mechanikai tanszékén tanársegéd. 1929-1945 között próbatermi főmérnök Budapest Főváros Elektromos Műveinél. 1945-től a budapesti műszaki egyetem villamosművek tanszékén adjunktus, 1952-től tanszékvezető. Rövid idő alatt az egyetem egyik legnépszerűbb oktatója lett. Ennek volt a következménye, hogy 1956. október 23-át követően az oktatói nagygyűlés - amelyen részt vettek a forradalmi hallgatóság képviselői is - egyhangúan megválasztotta az Egyetemi Forradalmi Bizottság elnökének. 1957-ben eltávolították az egyetemről és áthelyezték az Erőmű Tervező Vállalathoz, majd a Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézethez, ahol 1964-ig működött. 1964-től a Veszprémi Vegyipari Egyetem géptani tanszékén docens. 1966-tól a Budapest Főváros Elektromos Műveknél dolgozott, 1967-től a Vegyi- és Robbanástechnikai Kutató Intézet műszaki tanácsadója volt. Szakmai és tudományos munkássága elsősorban az érintésvédelemre, a világítástechnikára és a felvonók villamos berendezéseivel kapcsolatos problémákra terjedt ki.

1985.03.07, 36 éve történt:
Kádas Kálmán gépészmérnök, gazdasági mérnök, egyetemi tanár (1908. július 30., Kisoroszi - 1985. március 7., Budapest) 1931-ben gépészmérnöki, 1932-ben közgazdasági mérnöki oklevelet szerzett a budapesti műegyetemen. 1933-tól 1936-ig a Műegyetem nemzetgazdasági és pénzügytan tanszékén Heller Farkas mellett tanársegéd. 1955-től az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem közlekedésgazdaságtani tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1957-től 1964-ig a közlekedésmérnöki kar dékánja. 1967-től 1970-ig az újra egyesített Budapesti Műszaki Egyetem továbbképzési rektorhelyettese. Szerteágazó közgazdaságtani munkássága kiterjedt az ipargazdaságtanra, a közlekedésgazdaságtanra, a közlekedés-statisztikára, az ökonometriára, a prognosztikára.