Anyagmozgatási Szakosztály

Az Anyagmozgatási Szakosztály a GTE és a MTESZ alapító szakosztálya, így az egyik legrégebbi szervezetünk. A Szakosztály megalakulásakor tevékenységének súlyponti területe a szakmai munka alárendelése a nemzetgazdaság igény kiszolgálására és az ország gazdasági helyzetének előmozdítására.
A Szakosztály jelenlegi elnöke Dr. Suba Imre, titkára Dr. Kása László.

Főbb tevékenységek, leírás

A szakosztály életében a következő korszakokat lehet megkülönböztetni:

Gépfejlesztő szakasz: A háborút követő újjáépítés és a szocialista nagyipar fejlesztési időszaka. Az intenzív beruházások fokozott követelményekkel jelentkeznek az anyagmozgató gépek (daruk, szállítóberendezések) konstrukciójánál. Az igények kielégítésére szakosztály közreműködésével létrejött a Budapesti Műszaki Egyetemen az Emelőgépek és Szállítóberendezések Tanszéke, valamint megindult az emelőgépek és szállítóberendezések tervező mérnökeinek szakképzése (1952).

Az ekkor is jelen levő szűkös anyagi lehetőségek az adott területen tevékenykedő szakemberek szoros együttműködését igényelte annak érdekében, hogy hozzájussanak és így hasznosítani tudják a kor szakirodalmát. Ezt az időszakot a szakosztályon belül az egyes részterületek (daruk, szállítószalagok, kötélpályák) élénk klub élete (havi találkozási gyakorisággal) jellemezte.

Rendszerfejlesztő szakasz: A 60-as évek közepétől az anyagmozgatás területén a használatos eszközök mennyiségi igényét felváltotta az azokkal szemben támasztott minőségi, megbízhatósági követelmény és a hangsúly már az egyes berendezések megbízhatóságáról a gépekből felépített rendszerek gazdaságos működtetésére tevődött át. Új elemként jelent meg a termelő üzemeknél a rendszerszemléletű gondolkodás és elindultak azok a törekvések, amelyek a katonai logisztika módszerek eredményét a gazdasági életbe is be kívánták vezetni. E törekvés egyik kezdeményezője a Szakosztály volt Dr. Felföldi László professzor úr vezetésével. Természetesen a gépfejlesztési tevékenységek területén sem csökkent a Szakosztály munkája, mivel a hatékony rendszerműködtetés csak az üzemeltetési feltételeket optimálisan kielégítő berendezésekkel volt lehetséges. E berendezések megalkotása intenzív fejlesztési munkát igényelt. Ebben az időszakban több, 400 fő feletti (50-60 külföldi) résztvevőjű konferencia jelezte a kiterjedt szakosztályi munkát.

Útkereső szakasz: A rendszerváltást követően alapvető szerkezeti változás, a fejlett technológiával megjelenő nyugati cégek, háttérbe szorították a hazai fejlesztői, gyártói bázist. A Szakosztály tagjainak egy részének megszűnt a munkahelye és ezért jelentős hányada vállalkozó, vagy nemzetközi cégek alkalmazottja lett. A megváltozott körülmények (cég érdekét szolgáló információ visszatartás, 16 órás munkanap) lecsökkentette a tagság létszámát (600 főről 120 főre), és a különböző területeken széles körben elterjedő helyi képzések lecsökkentették a központi szervezésű továbbképzések igényét. Érdeklődésre számottevő nagyrendezvényt csak széles üzemeltetői kört érintő területeken tudtunk tartani, együttműködve elsősorban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezettel és annak titkárával, Szabó Jenővel (1995, 1999 Nyíregyháza, 1997 Debrecen, 2001, 2003, 2005 és 2007 Nyíregyháza). Nagy sikert értünk el meghatározott kör számára rendezett 1 napos tanfolyamsorozattal, ahol előre meghirdetett, lehatárolt tématerület került megvitatásra. Oktatási tevékenység területén szakosztályunk sikeresen gondozta az 1993 évi létrehozatalától egészen az ezredfordulóig az Emelőgép ügyintézői OKJ szakmai képzést.

A Magyar Mérnöki Kamara megalakulásával – tekintettel arra, hogy ez a szervezet adja ki a szakértőknek az emelőgépek időszakos felülvizsgálatát lehetővé tevő jogosultság dokumentumát – a szakosztály szakmai tevékenységének jelentősége fokozatosan csökkent. Ezt a folyamatot elősegítette a nagy hagyománnyal bíró ipari központok, mint Ganz-Mávag; Magyar Hajó- és Darugyár; Épgép; Égv stb., átalakulása, felszámolása.

Kibontakozás szakasza: A Budapesti Műszaki Egyetemen 2012-ben bekövetkezett tanszékátszervezések keretében a Közlekedésüzemi Tanszék logisztikával foglalkozó munkatársai, valamint az Építőgépek, Anyagmozgató Gépek és Üzemi Logisztika Tanszék részvételével megalakult az Anyagmozgatási és Logisztikai Rendszerek Tanszéke. Ez az átalakulás, valamint az ipari háttér e területen való fokozatos megszűnése elősegítette az anyagmozgatógépek tervezési kérdéseinek mind inkább háttérbe szorulását és a hangsúlyt az üzemeltetési kérdések területére helyezte. Itt pedig fokozatosan eluralkodott a tömeggyártással támogatott fogyasztói társadalmi szemlélet: „minimális ráfordítással használd és dob el” elv. Ez a terület azonban már elsősorban a közgazdasági, függetlenné váló Logisztikai rendszerek területét érinti.

Büszkeségeink

Egyesületi Aranyérem

Nincs díjazott

Bánki Donát Díj

Bogáti Dezső
1967
Polonszky György
1971

Pattantyús Ábrahám Géza Díj

Dr. Felföldi László
1982
Greschik Gyula
1959
Sasfi Imre
1964
Dr. Sváb János
1979
Vankó Richárd
1960

Terplán Zénó Díj

Nincs díjazott

Technika Fejlesztéséért Díj

Andrási Győző
1974
Bán István
1970
Bogáti Rezső
1976
Braun József
1993
Dr. Felföldi László
1973
Fodor Imre
1977, 1982
Greschik Gyula
1971
Hajdany Vince
1975
Dr. Kálmán Sándor
1987
Kas Sándor
1970
Dr. Kása László
1975, 1983, 1996
Kiss Géza
1984
Kiss István
1979
Kovács József
1985
Nagy Barna
1978
Pancsovai János
1980
Pattantyús Á. Dénes
1977
Polonszky György
1976
Raffaj András
1974
Rombauer Tivadar
1975, 1981
Dr. Sasfi Imre
1989
Schreiner János
1988
Sólyom Mihály
1979
Dr. Sváb János
1974
Dr. Szabó István
1983
Szabó József
1985
Szabó László
1982
Dr. Tarnay Júlia
1977
Dr. Varga János
1976
Venetianer László
1974
Zakariás Zoltán
1972

Műszaki Irodalmi Díj

Nincs díjazott

Tiszteleti Tag

Nincs díjazott

Támogassa a GTE-t
Adója 1%-ával!

A 75 éves múltra visszatekintő GTE elkötelezett
a magyar műszaki tudományok fejlesztése iránt.

Adószám:
19815682-2-42
kÖSZÖNJÜK!