ALMANACH
1898.03.27, 128 éve történt:
Zorkóczy Béla Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár (1898. március 27., Moson - 1975. november 18., Budapest)
Fiatalon, 18-19 évesen került az első világháború olasz frontjára, ahol hadifogságba esett. Visszatérve beiratkozott a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, ahol 1924-ben szerezte meg gépészmérnöki diplomáját. Végzés után az egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékén maradt tanársegédként, majd 1932-1934-ig adjunktusként. Első publikációja - A hegesztés technológiája és korszerű alkalmazása - 1930-ban jelent meg a Magyar Anyagvizsgálók Közleményeiben. 1934-ben a Hubert és Sigmund Acél- és Fémárugyár (a Kőbányai Vas- és Acélöntöde elődje) gyárfőnöke lett, 1937-ben műszaki igazgató, majd 1941-1944 között vezérigazgatója volt. Ipari tevékenysége mellett továbbra is előadott az egyetemen. 1945-ben a Csonka Gépgyárban dolgozott, ahol elindította a könnyűfém dugattyúk gyártását (a Vörös Hadsereg számára). 1945-től a Magyar Gyufaipari Rt-nél műszaki igazgató volt. 1950-ben - rövid ideig - a Vasipari Kutató Intézetben volt osztályvezető, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékének alapító tanszékvezetője lett. Ezt a munkakörét egészen 1969-es nyugdíjazásáig betöltötte. Közben ezzel párhuzamosan - 1962-1966 között - a Vasipari Kutató Intézet tudományos tanácsadója is volt. 1957-ben szerezte meg a műszaki tudományok kandidátusa címet, akadémiai doktori címét 1976-ban, posztumusz kapta meg. Kiemelkedő munkájáért 1956-ban Kossuth-díj kitüntetést, 1958-ban Bánki Donát Díjat kapott. Érdemeit 1974-ban a Nehézipari Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktori címmel, a BME aranydiplomával ismerte el. Emlékére a Gépipari Tudományos Egyesület Hegesztési Szakosztálya 1983-ban Zorkóczy Béla-emlékérmet alapított. A Miskolci Egyetem aulájában áll mellszobra, Lakatos Pál Sándor alkotása. 1994-ben Kecskeméten is avattak szobrot tiszteletére.
Zorkóczy professzor kiemelkedő oktató tevékenységet folytatott, ugyanakkor tudományos tevékenysége is fontos volt: a mechanikai technológia számos területén folytatott eredményes kutató munkát. Tudományos munkássága középpontjában azonban végig a hegesztés és a hőkezelés volt. Alapító tagja volt a Gépipari Tudományos Egyesületnek, tagja volt a Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Tanácsának és az MTA Műszaki Osztálya különböző bizottságainak, az International Institute of Welding magyar bizottságának elnöke, illetve igazgatótanácsának tagja volt.
Fontosabb művei:
- A hegesztés technológiája és korszerű alkalmazása (Magyar Anyagvizsgálók Közleményei, 1930/8)
- Modern textilfestő berendezések (Magyar Textiltechnikusok Lapja, 1935/6)
- Gépészeti zsebkönyv (társszerzőkkel) (Budapest, 1937)
- Maródásálló acélok (Budapest, 1942)
- Acélok hőkezelése (Budapest, 1949)
- Anyagismeret bányakutató és -művelő hallgatók számára (Miskolc, 1950)
- A hőkezelés technológiája (Budapest, 1951)
- Szerkezeti anyagok technológiája II-III. (Miskolc, 1951)
- Az öntöttvas hőkezelése (Budapest, 1952)
- Hegesztési anyagismeret (Budapest, 1962)
- Metallográfia és anyagvizsgálat (Budapest, 1968)
1914.03.28, 112 éve történt:
Osztrovszki György vegyészmérnök (1914. március 28., Kolozsvár - 1988. október 15., Budapest)
Vegyészmérnöki diplomáját a bukaresti II. Károly Király Műegyetemen szerezte 1940-ben. Doktori értekezését a berlini műegyetemen készítette el. 1949-ben nevezték ki a Magyar Állami Szénbányák vezérigazgatójának és a Nehézipari Minisztérium ipari csoportfőnökének. 1950-1953, illetve 1960-1963 között az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1955-1959 között a KGST moszkvai képviselő helyettese volt. 1980-ig töltötte be az Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettesi tisztségét. Munkaterülete főként az energiahordozók termelése és felhasználása volt, de jelentős szerepet játszott a magyar-szovjet alumínium-timföld-egyezmény megalapozásában is. 1949-től az MTA tagja. A MTESZ elnöke is volt.1995.03.28, 31 éve történt:
Korodi (Kornfeld) Albert villamosmérnök, fizikus (1898. július 20., Budapest - 1995. március 28., Budapest)
1916-ban érettségizett a Markó utcai főreáliskolában, ahol matematika tanára Fröhlich Károly és Pólya György volt. Még abban az évben (akkor még Kornfeld néven) első díjat nyert a XXIII. Országos Eötvös Loránd Matematikai Tanulóversenyen. Néhány nappal később dicséretben részesült a báró Eötvös Loránd elnökletével megrendezett I. Károly Irén Fizikai Tanulóversenyen az első díjat nyert Jendrassik György és a második díjas Szilárd Leó mögött. Velük együtt iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára. Szilárddal együtt arra kényszerült, hogy külföldön folytassa tanulmányait, amit a Berlin Charlottenburgi Műszaki Egyetemen fejezett be, ahol villamosmérnöki oklevelet szerzett. Szilárd Leó hívására átment az AEG-Kutatóintézetbe, ahol egy csoport vezetésével bízták meg folyékony fém elektrodinamikus szivattyúzásával működő hűtőgép megvalósítására. 1933-ban jött vissza Magyarországra. 1950-ben lett az akkor megalakult Távközlési Kutatóintézet tudományos főmunkatársa és egy csoportot vezetett. Elsőként foglalkozott Magyarországon információelmélettel. Munkatársait mindig segítette, több fiatal kollégáját indította el a tudományos kutatás útján. Évtizedekig tagja volt tudományos egyesületeknek, így az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, a Neumann János Matematikai Társaságnak és a Híradástechnikai Tudományos Egyesületnek.