ALMANACH
1898.11.18, 126 éve történt:
Fialovszky Lajos geodéta (1898. november 18., Nagybecskerek - 1987. március 17., Budapest)
1934-ben szerzett hadmérnöki oklevelet a budapesti műegyetemen. A harmincas években a Precíziós Szerszámgépgyár igazgatója volt. 1949-től közel 20 éven át a Gamma, majd Magyar Optikai Művek vállalatánál geodéziai műszerfejlesztéssel foglalkozott. Nevéhez fűződik a geodéziai műszertan egyetemi oktatásának megindítása a földmérőmérnök képzésben. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület alapító tagja. A geodéziai műszerek fejlesztésén kívül különféle matematikai problémák megoldásával foglalkozott a geodéziában.1975.11.18, 49 éve történt:
Zorkóczy Béla Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár (1898. március 27., Moson - 1975. november 18., Budapest)
Fiatalon, 18-19 évesen került az első világháború olasz frontjára, ahol hadifogságba esett. Visszatérve beiratkozott a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre, ahol 1924-ben szerezte meg gépészmérnöki diplomáját. Végzés után az egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékén maradt tanársegédként, majd 1932-1934-ig adjunktusként. Első publikációja - A hegesztés technológiája és korszerű alkalmazása - 1930-ban jelent meg a Magyar Anyagvizsgálók Közleményeiben. 1934-ben a Hubert és Sigmund Acél- és Fémárugyár (a Kőbányai Vas- és Acélöntöde elődje) gyárfőnöke lett, 1937-ben műszaki igazgató, majd 1941-1944 között vezérigazgatója volt. Ipari tevékenysége mellett továbbra is előadott az egyetemen. 1945-ben a Csonka Gépgyárban dolgozott, ahol elindította a könnyűfém dugattyúk gyártását (a Vörös Hadsereg számára). 1945-től a Magyar Gyufaipari Rt-nél műszaki igazgató volt. 1950-ben - rövid ideig - a Vasipari Kutató Intézetben volt osztályvezető, majd a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanikai Technológiai Tanszékének alapító tanszékvezetője lett. Ezt a munkakörét egészen 1969-es nyugdíjazásáig betöltötte. Közben ezzel párhuzamosan - 1962-1966 között - a Vasipari Kutató Intézet tudományos tanácsadója is volt. 1957-ben szerezte meg a műszaki tudományok kandidátusa címet, akadémiai doktori címét 1976-ban, posztumusz kapta meg. Kiemelkedő munkájáért 1956-ban Kossuth-díj kitüntetést, 1958-ban Bánki Donát Díjat kapott. Érdemeit 1974-ban a Nehézipari Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktori címmel, a BME aranydiplomával ismerte el. Emlékére a Gépipari Tudományos Egyesület Hegesztési Szakosztálya 1983-ban Zorkóczy Béla-emlékérmet alapított. A Miskolci Egyetem aulájában áll mellszobra, Lakatos Pál Sándor alkotása. 1994-ben Kecskeméten is avattak szobrot tiszteletére.
Zorkóczy professzor kiemelkedő oktató tevékenységet folytatott, ugyanakkor tudományos tevékenysége is fontos volt: a mechanikai technológia számos területén folytatott eredményes kutató munkát. Tudományos munkássága középpontjában azonban végig a hegesztés és a hőkezelés volt. Alapító tagja volt a Gépipari Tudományos Egyesületnek, tagja volt a Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Tanácsának és az MTA Műszaki Osztálya különböző bizottságainak, az International Institute of Welding magyar bizottságának elnöke, illetve igazgatótanácsának tagja volt.
Fontosabb művei:
- A hegesztés technológiája és korszerű alkalmazása (Magyar Anyagvizsgálók Közleményei, 1930/8)
- Modern textilfestő berendezések (Magyar Textiltechnikusok Lapja, 1935/6)
- Gépészeti zsebkönyv (társszerzőkkel) (Budapest, 1937)
- Maródásálló acélok (Budapest, 1942)
- Acélok hőkezelése (Budapest, 1949)
- Anyagismeret bányakutató és -művelő hallgatók számára (Miskolc, 1950)
- A hőkezelés technológiája (Budapest, 1951)
- Szerkezeti anyagok technológiája II-III. (Miskolc, 1951)
- Az öntöttvas hőkezelése (Budapest, 1952)
- Hegesztési anyagismeret (Budapest, 1962)
- Metallográfia és anyagvizsgálat (Budapest, 1968)
1919.11.19, 105 éve történt:
Kézdi Árpád mérnök, egyetemi tanár (1919. november 19., Komárom - 1983. október 20., Budapest)
Oklevelét a budapesti egyetemen szerezte 1942-ben. Már 1941-től a műegyetem vasútépítési, talajmechanikai és alapozástani (később geotechnikai) tanszékén gyakornokoskodott Jáky József mellett. 1942-től tanársegédként, 1943-tól pedig adjunktusként oktatott a tanintézményben. 1944 végén mozgósították és Németországba vezényelték, ahol 1945-ben amerikai hadifogságba esett. 1946-ban tért haza, s folytatta az oktatótevékenységet a műegyetemi geotechnikai tanszék adjunktusaként. 1948–1950-ben a vasúti műtárgyak témakörének meghívott előadója volt, 1951-ben pedig intézeti tanári feladatokat is ellátott. 1951-től 1982-ig a geotechnikai tanszék vezetője volt, 1953 után docensi, 1961-től tanszékvezető egyetemi tanári címmel (1952 és 1967 között a műegyetemből szervezetileg kivált Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem keretei között). 1960-ban műszaki doktori oklevelet szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME), 1961–1963-ban az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem oktatási, 1972–1975-ben pedig a BME tudományos rektorhelyettese volt.
Kutatásai elsősorban a talajmechanikára, a talaj fizikai tulajdonságainak és viselkedésének mérnöki megközelítésű, átfogó geotechnikai vizsgálatára irányultak. A földnyomás-elméletek összefoglalásával és továbbfejlesztésével, a rézsűk és lejtős földtömegek állékonyságának, a talajok teherbírásának, a külső dinamikus hatások (pl. földrengés) előidézte tranziens folyamatok vizsgálatával jelentősen hozzájárult a földművek, az alapozási és talajszilárdítási mérnöki munkálatok elméleti megalapozásához. E talajfizikai vizsgálatok mellett behatóan foglalkozott a talajok anyagi összetételével és vízforgalmával, a talajjal mint építőanyaggal, az útstabilizálás és teherbírás-javító cölöpalapozás módszertanával. Pályája során mintegy másfél száz tanulmányt és közel félszáz könyvet írt, amelyek közül kiemelkedik a négy kötetben, német és angol nyelven megjelent talajmechanikai monográfiája.
1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban rendes tagjává választották, több éven át töltötte be a talaj- és kőzetmechanikai bizottság elnöki tisztét. 1973 és 1977 között a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozástudományi Társaság (International Society for Soil Mechanics and Foundation Engineering, ISSMFE) európai alelnöke volt, emellett tagja volt a Brit Mérnökegyletnek (British Engineers Club) és 1956-tól tiszteleti tagja a Német Földmű- és Alapozástudományi Társaságnak (Deutsche Gesellschaft für Erd- und Grundbau). Tudományos érdemei elismeréseként 1962-ben Jáky József-díjat kapott. 1966-ban Állami Díj II. fokozatával tüntették ki talajmechanikai elméleti és gyakorlati kutatásaiért. 1971-ben a Drezdai Műszaki Egyetem, 1972-ben a Bécsi Mezőgazdasági Főiskola(wd) díszdoktorává avatták.1980.11.19, 44 éve történt:
Szőke Béla gépészmérnök, feltaláló, technikatörténész, a műszaki tudományok kandidátusa (1894. október 21., Jósvafő - 1980. november 19., Budapest)
Az első világháborúból hadnagyként szerelt le. Gépészmérnöki diplomáját a Műegyetemen szerezte 1922-ben. Pályafutását a Weiss Manfred Rt-nél szerszám- és gépszerkesztőként kezdte (1922-1925). Ezt követően 1940-ig az Első Magyar Gazdasági Gépgyár gépszerkesztője, kiemelkedő alkotása a kombinált búzamosógép volt. A munkatársaival együtt tervezett botkormányos vezérmű - harántgyalugépbe beépítve - az 1958. évi brüsszeli világkiállításon nagydíjat nyert. Technikatörténettel leginkább 1955-ös nyugdíjba vonulása után foglalkozott. Technikatörténészi munkája során például Eötvös Loránd tudományos életének munkájának kutatója. 1967-ben szerkesztésében jelent meg a Gépipari Tudományos Egyesület Műszaki Nagyjaink c. könyvének 1-3. kötete. 1972-ben a műszaki tudományok kandidátusa. Húgával, Annával grafikus öröknaptárt készített.
További munkái:
- Esztergáláskor fellépő rezgések (1953)
- A forgácsolószerszámok geometriája (1966)
- 140483 Billegő kapa
- 137537 Lamellás tengelykapcsoló
- 137311 Dörzstárcsás hajtás
- 111614 Síkszitahajtás
- 111558 Mosó és tisztítógép búza és egyéb szemes terményekhez
- Az 1958. évi brüsszeli világkiállítás nagydíja
- GTE Irodalmi Díj (1962 és 1965)
- Bánki Donát Díj (1963)
- MTESZ-díj (1975)
1989.11.19, 35 éve történt:
Kovács Károly Pál gépészmérnök, egyetemi tanár (1907. december 07., Budapest - 1989. november 19., Budapest)
1929-ben a budapesti műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1946-ig a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott. 1940-ben műszaki doktori vizsgát tett. 1946-ban lett magántanár a műegyetemen, az aszinkron motorok különleges alkalmazásai témakörben. 1951-56-ig a BME Tanszékvezető egyetemi tanára volt, a villamosgépek üzemtana előadója. 1957-ben törvénysértő módon elbocsátották állásából, akadémiai tagságát felfüggesztették, tanszékét megszüntették. Mikor 1964-ben rehabilitálták, az energiagépiparban dolgozott tovább. 1964-70-ig a Villamosenergiaipari Kutatóintézet igazgatója volt. 1970-78-ig az USA-ban, a Colorado Egyetemen vendégtanár, ezt követően Torontoban, Washingtonban, Braunschweigben, Aachenben, Erlangenben, Zürichben tanított egyetemeken. 1949-től levelező, 1976-tól rendes tagja volt az MTA-nak.1889.11.20, 135 éve történt:
Edwin Powell Hubble amerikai csillagász (1889. november 20., Marshfield - 1953. szeptember 28., San Marino)
Vizsgálatai jelentősen befolyásolták a 20. sz. asztronómiáját. A chicagoi egyetemet elvégezve 1919-ben a Yerkes Obszervatóriumban kezdett észlelni, 1924-től a Mt. Wilson Csillagvizsgálóban az akkori legnagyobb tükrös távcsövei, majd a Mt. Palomar Obszervatóriumban az 5m-es óriásreflektor és az akkor legnagyobb Schmidt teleszkóp állt rendelkezésére. 1924-ben sikerült a két legközelebbi, addig csak összemosódott fényű objektumot egyes csillagaira bontani, bizonyítva, hogy a Tejútrendszeren kívüli csillagrendszerek (extragalaxisok) léteznek. A távoli csillagrendszerekben észlelt változófényű csillagok segítségével ezek távolságát is meghatározta. 1929-ben a színképi Doppler-effektus mérésével megállapította, hogy az extragalaxisok annál nagyobb sebességgel távolodnak, minél távolabb vannak. A csillagrendszerek sebesség növekedésének szabályos ütemét nevezték el "Hubble-állandó"-nak. Ez a vizsgálata tapasztalati úton vetette fel a táguló univerzum gondolatát. Utóbb mintegy ezer extragalaxis adatait tartalmazó katalógust állított össze, ebben ismertette a csillagrendszerek típus szerinti osztályozását. Hubble érdemeit az USA Bruce Érmével (1938), az angol Királyi Csillagászati Társaság aranyérmével (1940), a Becsületrenddel (1946) méltányolták, halála idején jelölték Nobel-díjra. Nevét egy holdkráter, a 2069. sz. kisbolygó és a keringő Űrtávcső (HST) örökíti meg, az USA Nemzeti Akadémia tagja.1938.11.20, 86 éve történt:
Edwin Herbert Hall amerikai fizikus (1855. november 07., Great Falls - 1938. november 20., Cambridge)
A róla elnevezett effektust 24 éves korában, doktori disszertációján dolgozva fedezte fel a Johns Hopkins Egyetemen, Baltimore-ban, és 1880-ban publikálta az American Journal of Science-ben, Európában pedig a Philosophical Magazine-ben. Felfedezése gyorsan elterjedt, de csak a huszadik század második felében talált széleskörű alkalmazásra. Eredetileg aranyfüst lemezből vágott és üveglemezre helyezett téglalap alakú vezetőn mutatta ki, hogy az árammal átjárt vezetőlapon, ha az áram irányára merőleges mágneses térbe helyezzük, a mágneses térre és az áramra egyaránt merőleges irányban elektromos potenciálkülönbség lép fel. Ezt nevezzük Hall feszültségnek. Ma már rengeteg alkalmazása van ennek a nemcsak fémekben, de félvezetőkben is és ionizált gázokban is tapasztalható jelenségnek. Az alacsony hőmérsékleten és erős mágneses térben jelentkező kvantum-Hall-effektus a modern kutatások egyik kedvenc területe. Edwin Hall, mint a Harvard Egyetem professzora, később számos tankönyv és laboratóriumi kézikönyv szerzőjeként vált ismertté a fizikusok és a fizikát tanuló egyetemisták körében az Egyesült Államokban.1888.11.21, 136 éve történt:
Herrich Károly vízépítő mérnök (1818. december 04., Makó - 1888. november 21., Budapest)
Felsőfokú tanulmányait Pozsonyban és a pesti egyetem mérnöki intézetében (Institutum Geometricum) végezte. 1847-től a Tisza-szabályozásnál a felső-tiszai szakasz osztálymérnöke volt. A szabadságharc után 1850-től a Tisza-szabályozási bizottmány főmérnöke, 1857-től a központi felügyelőség ideiglenes főnöke lett, 1863-ban több tervváltozatot dolgozott ki a tisza-körösi öntöző- és hajózócsatornára, 1867-ben mint miniszteri osztálytanácsos, majd 1869-től a Tisza-szabályozás központi bizottságánál mint műszaki tanácsos vitt vezető szerepet a Tisza-szabályozásban. Újjászervezte a Tiszavölgyi Társulatot (1877-1878). Az elért eredmények azonban nem voltak elegendők az 1879-i szegedi árvízkatasztrófa elhárítására. Első volt hazánkban, aki a mezőgazdasági vízgazdálkodást szervezte.1923.11.21, 101 éve történt:
Hankó Vilmos kémikus, ismeretterjesztő (1854. március 02., Parajd - 1923. november 21., Budapest)
A kolozsvári egyetemen tanári oklevelet szerzett. 1877-től a dévai reáliskolában tanár. 1879-ben Bunsen, Kirchhoff és Liebig laboratóriumainak tanulmányozása végett külföldi tanulmányutat tett. 1885-től a budapesti II. kerületi főreáliskola tanára, 1907-től igazgatója. Főként ásványvízelemzéssel foglalkozott. Sokat tett a természettudományok, különösen a kémia népszerűsítése érdekében. Leghatásosabb vállalkozása az Universum évkönyv volt. "Egy elfelejtett magyar találmány" címmel 1894-ben a Természettudományi Közlönyben ő hívta fel a figyelmet Jedlik Ányos szódavízgyártó készülékére, melyet ma már a hazai szódavízgyártás első gépeként tartunk számon.1923.11.21, 101 éve történt:
Simon Sándor kohómérnök, egyetemi tanár (1923. november 21., Szikszó - 1989. augusztus 20., Miskolc)
Miskolcon végzett a Fa- és Fémipari Szakiskolában, a felsőipariskolát Marosvásárhelyen fejezte be 1944-ben. 1944-től a Diósgyőri Vasgyárban dolgozott. 1951-től a Moszkvai Acél Intézetben volt aspiráns. 1955-től Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemen oktatott, 1960-1988-ig a vaskohászati tanszék vezetője volt, 1972-1978 között rektor. Működése alatt a tanszék az ország vaskohászatának jelentős szakmai-tudományos bázisává fejlődött. 1976-tól az MTA tagja.1959.11.22, 65 éve történt:
Verebély László (Verebélÿ) villamosmérnök, műegyetemi tanár (1883. augusztus 27., Budapest - 1959. november 22., Budapest)
1906-ban a budapesti műegyetemen kitüntetéssel szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1906-1910 között az USA-ban járt tanulmányúton s itt szerzett villamosmérnöki diplomát; ő volt az első okleveles villamosmérnök Európában. 1913-tól mint a Societa Italiana Westinghouse Vado Ligure-i gyárának főmérnöke Kandó Kálmán munkatársaként részt vett az olasz államvasutak villamosításában. 1917-1918-ban a bécsi Allgemeine Elektrizitäts Gesellschaft (AEG) vasútosztályára vezényelték. 1918-tól a MÁV villamos osztályának vezetője; mint Kandó munkatársa vett részt az 50 periódusú fázisváltós mozdonyok kifejlesztésében és próbaüzemeinek lebonyolításában. Nevéhez fűződik az ország villamosenergia-ellátásának megtervezése, a Bánhidai Erőmű építése és a Budapest-Hegyeshalom vonal villamosítása. 1929-1957-ig a műegyetem I. sz. elektrotechnikai tanszékének tanára, 1945 után rektora volt az egyetemnek. Széles körű tudományos munkásságot fejtett ki.1998.11.24, 26 éve történt:
Kürti Miklós (Nicholas Kurti) magyar születésű angol kísérleti fizikus (1908. május 14., Budapest - 1998. november 24., Oxford)
A Trefort utcai Mintagimnáziumban érettségizett, egy évvel Teller Ede után. Párizsban és Berlinben járt egyetemre, itt doktorált 1931-ben alacsonyhőmérséklet fizikai témából, Franz Simon témavezetésével. Még ebben az évben Franz Simon sikeresen megpályázott egy tanári állást az akkor Németországhoz tartozó Breslau műszaki egyetemén, tanársegédként magával vitte Kürti Miklóst is. Hitler hatalomra jutása után mindketten jobbnak látták elhagyni Németországot. Angliába mentek, Oxfordban a Clarendon Laboratory-ban kaptak állást. Kürti 1939-ben megkapta a brit állampolgárságot és a második világháború alatt bevonták az angliai titkos atomkutatási programba. Franz Simonnal 1945 után is folytatták közös alacsonyhőmérséklet-fizikai kutatásaikat. 1956-ban nekik sikerült először elérniük az egymilliomod kelvines "hőmérsékleti álomhatárt". Sajnos Simon ebben az évben meghalt, Kürtit viszont a Royal Society tagjává választották. Az USA több egyetemére is meghívták, hogy megismertesse őket az általa alkalmazott nukleáris mágneses hűtés elvével és gyakorlatával. Hobbija, kedvenc témája volt a kulináris problémák fizikai megközelítése és megoldása, erről nemcsak Angliában, de 1970-től Magyarországon is tartott nagy érdeklődéssel kísért előadásokat "Fizikus a konyhában" címmel. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjaként többször is járt itthon. Hosszú életének befejeztével hamvai hazakerültek, sírja ma már Budapesten, a Kerepesi úti temetőben található.