ALMANACH
1584.08.19, 442 éve történt:
Pierre Vernier francia matematikus, mérnök (1584. augusztus 19., Ornans - 1638. szeptember 14., Ornans)
Hadmérnökként, kincstári igazgatóként, várkapitányként működött a spanyol Habsburg kormányzat alatt. Munkásságának fő terepe a térképészet és mérések tudománya volt. Több város védelmi megerősítését tervezte. Leghíresebb műve "La Construction, l'usage, et les propriétés du quadrant nouveau de mathématiques" (1631), amelyben trigonometrikus függvények táblázatát állította össze. Ebben írta le legfontosabb találmányát, a nóniusz nevű eszközt, mely lehetővé teszi a leolvasás pontosságának növelését hosszmérő és szögmérő műszereknél. A nóniuszt ő nevezte el Pedro Nunezről. Csak később, a 18. század közepén kapcsolták az eszközt Vernier nevéhez, angolul a "Vernier-skálát" használó eszközök nevében szerepel Vernier neve, pl. Vernier tolómérce.1808.08.19, 218 éve történt:
James Hall Nasmyth skót fizikus, amatőr csillagász, gépgyáros (1808. augusztus 19., Edinburgh - 1890. május 7., London)
Apja, Alexander Nasmyth kora ismert festője, aki műszaki kérdések iránt is érdeklődött, ami nagy hatással volt fiára. Apja kis műhelyében 17 évesen gőzgépet épített, 1928-ban országúti gőz-mobilt. Miután maga is gépgyárban dolgozott, 1836-ban H. Gaskell-el Lancashireben gépgyárat alapított. Közreműködött az angliai vasutak és gőzhajók építésében. Több gépgyári találmánya közül nevezetes, a Nasmyth-gőzkalapács jelentős technikai újdonság volt. 1856-ban visszavonult az ipari tevékenységtől, és Kent grófságban, "Hammerfield" kastélyában csillagászati távcsövek építésével és megfigyelésekkel foglalkozott. Az általa tervezett (ma is kedvelt) távcső-szerelés kényelmessé teszi az észlelő munkáját. Legnagyobb reflektora, 51 cm-es főtükrével kora óriástávcsövei közé tartozott. James Carpenter csillagásszal (1840-1899) főleg a Hold a holdalakzatok formáival, keletkezésével foglalkozott. Holdtérképei alapján plasztikus modelleket készített, ezek fényképei illusztrálják Carpenterrel együtt írt, máig is értékes művét (The Moon - 1874). Tanulmányozta a napfelszín granulációit. Az Edinburghi Akadémia tagja, nevét egy holdkráter viseli.1923.08.19, 103 éve történt:
Király Árpád mérnök, múzeumigazgató (1923. augusztus 19., Pápa - 2006. szeptember 22., Budapest)
1947-ben szerezte gépészmérnöki oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Pécsett, Komlón, majd Budapesten szervezte és irányította a villamos beruházásokat. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagjaként hozta létre, majd igazgatta a Magyar Elektrotechnikai Múzeumot. 1993-ban alapította meg a Jedlik Ányos Társaságot, melynek főtitkáraként tevékenyen hozzájárult Jedlik Ányos emlékének megőrzéséhez. Számos sikeres kezdeményezése mellett egyetlen kudarca aggasztotta: nem sikerült elérnie, hogy az Esztergom és Párkány (Sturovo) között újjáépített hidat Jedlik Ányosról nevezzék el.1957.08.19, 69 éve történt:
Carl-Gustav Arvid Rossby svéd-amerikai meteorológus (1898. december 28., Stockholm - 1957. augusztus 19., Stockholm)
A Stockholmi Egyetemen matematikai fizikát tanult. Meteorológusi pályáját 1918-ban a Nyugat-norvégiai Bergenben levő Időjárási Hivatalban kezdte, Vilhelm Bjerknes norvég meteorológus irányításával. 1925-ben megszerezte doktori fokozatát a Stockholmi Egyetemen. Ezután az Egyesült Államokba ment, ahol a U.S. Wheather Bureau-nál helyezkedett el. 1928-tól a Massachusetts Institute of Technology (MIT) alkalmazta oktatóként. A 2. világháború után segített újraszervezni az Amerikai Meteorológiai Szolgálatot. 1941-ben a Chicagoi Egyetem újonnan alakult Meteorológiai Osztályának elnöke lett. Itt hidrodinamikai kísérleteket folytatott, együttműködve Neumann Jánossal. Chicagoban újraépítette a stockholmi kapcsolatait és megteremtette a kommunikációt a meteorológusok nemzetközi közösségében. A meteorológiai tudomány fejlődéséhez a róla elnevezett Rossby-egyenlet megalkotásával is jelentősen hozzájárult. Kimutatta, hogy az időjárás változékonyságáért leginkább felelős ciklonok és anticiklonok mozgását az úgynevezett hosszúhullámú rendszerek határozzák meg.1977.08.20, 49 éve történt:
Gillemot László kétszeres Kossuth díjas gépészmérnök, anyagtudós, az MTA rendes tagja (1912. október 07., Budapest - 1977. augusztus 20., Budapest)
Főbb kutatásai a a fémek anyagvizsgálatára, fém-előállítási, ötvözetgyártási és képlékenyalakítási technológiák továbbfejlesztésére, valamint a hegesztési eljárások alkalmazási körének kiszélesítésére irányultak. Nevéhez fűződik a korszerű magyarországi fémipari és kohászati alapkutatások elindítása, intézményi és szakképzési hátterének megszervezése. Három évtizeden át (1944-1977) volt a Budapesti Műszaki Egyetem mechanikai technológiai tanszékének vezetője, 1948 és 1969 között alapító igazgatóként irányította a Fémipari Kutatóintézet munkáját. Gillemot György Lajos (1813-1892) virágkertész unokája, Gillemot Ferenc (1875-1916) labdarúgó, sportújságíró fia.
Életútja:
A fővárosban végezte gimnáziumi tanulmányait. 1930-1935-ig a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem diákja volt, de rendkívüli hallgatói státussal négy féléven keresztül matematikai, fizikai és filozófiai előadásokat is látogatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1935-ben szerezte meg gépészmérnöki oklevelét a műegyetemen, majd három hónapig mérnöki beosztásban a Standard Villamossági Rt. alkalmazásában állt. Még ugyanabban az évben, 1935-ben a budapesti műegyetem mechanikai technológiai tanszékén kapott tanársegédi állást. 1940-ben adjunktussá lépett elő, 1941-ben megvédte műszaki doktori disszertációját, 1944-ben pedig megbízást kapott a tanszék ideiglenes vezetésére. Tanszékvezetői posztján 1947-ben véglegesítették nyilvános rendkívüli tanári címmel, 1949-től haláláig pedig nyilvános rendes egyetemi tanári címmel irányította a tanszéki oktatómunkát. 1970-ben a mechanikai technológiai és a villamosipari anyagtechnológiai tanszékek szervezeti összevonásával jött létre a Mechanikai Technológiai és Anyagszerkezettani Intézet, amelynek haláláig első igazgatója volt. Tanszéki kötelezettségei mellett 1954 és 1957 között a műegyetem rektori, 1965 és 1967 között tudományos rektorhelyettesi feladatait is ellátta. Egyetemi oktatói munkájával párhuzamosan több egyéb szakmai megbízást is vállalt. 1946 és 1949 között közreműködött a Tudományos Műszaki Tanács munkájában, 1947-1949-ben a Nehézipari Központ műszaki fejlesztési osztályát vezette. 1948-tól a kezdeményezésére és szervezőmunkájának köszönhetően létrejött Vas-és Fémipari Kutatóintézet alapító igazgatója volt. Az intézet 1951-es szétválása után is tovább irányította az itt folyó kutatómunkát. 1952-ig a Vasipari Kutatóintézet, 1969-ig pedig a Fémipari Kutatóintézet igazgatói tisztségét töltötte be. 1954-1957-ig a Mérnöktovábbképző Intézet elnökeként tevékenykedett. 1970-1977-ig az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság műszaki kutatásokat koordináló tanácsának ügyvezető alelnöke volt. Közéleti szerepet is vállalt, tagja volt a Fővárosi Tanácsnak és az Országos Béketanácsnak, elnökségi tagja a Hazafias Népfront nagy-budapesti bizottságának.
Munkássága:
Tudományos kutatómunkájában egyesítette az anyagtudományi, gépészeti és kohászati megközelítéseket, a korszerű fémipari és kohászati alapkutatások magyarországi elindítója volt. Különösen jelentősek az acél-és alumíniumtechnológiákhoz kapcsolódó anyagvizsgálatai. Számottevő eredményeket ért el az alumíniumgyártásból visszamaradó vörösiszap hasznosítása (vanádium és titán kinyerése, fémtitán előállítás reakciókinetikája), a ferrotitános és az alumíniumötvözés, valamint a csapágyfémek anyagvizsgálata terén. Újító szemléletű kutatási fűződnek a fémek törésvizsgálatához és az anyagfáradáshoz, a hőkezelés és a hegesztések röntgenes tanulmányozásához, a roncsolásmentes anyagvizsgálati módszerek fejlesztéséhez. Technológiai eljárásokat dolgozott ki a nagy méretű acélszerkezetek hegesztéses kötésekkel való összeállításához, a képlékenyalakítás terén pedig a gömbgrafitos öntöttvas kovácsolhatóságát vizsgálta, s az acél alakítására és porkohászati műveletekre egyaránt alkalmazható, nagy sebességű ütőműveket dolgozott ki. Akadémiai székfoglalói "A gömbszemcsés grafit kristályosodása" (1950), és "A fémek tulajdonságainak jellemzése a fajlagos alakváltozás munkájával" (1966) címen hangzottak el. A második világháborút követően szakértőként közreműködött a főváros elpusztult hegesztett Duna-hídjainak újjáépítésében, ő irányította az anyagvizsgálatokat a Kossuth-híd, a vásárosnaményi Tisza-híd és több erőmű építésekor. Összesen 19 szabadalmát jegyezték be, köztük a szakítószilárdság pontos mérésére alkalmas szakítógépet, a csapágybronzot helyettesítő, nagy szilárdságú alumíniumötvözetet, valamint a hatékonyabb kétpálcás hegesztési eljárást. Pályája utolsó szakaszában az ipar és a tudomány szolgálatába állított műszaki kutatás elvi-módszertani kérdései is foglalkoztatták. Szakkönyvei mellett mintegy 250 tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Számos fontos tankönyv, egyetemi jegyzet szerzője vagy társszerzője volt, Anyagszerkezettan és anyagvizsgálat című tankönyve 1996-ban a hetedik kiadást érte meg. Szerkesztőbizottsági tagja volt az Acta Technica című akadémiai folyóiratnak.
Társasági tagságai és elismerései:
1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1965-ben rendes tagjává választották. Elnökként irányította az Akadémia kohászati főbizottságát, gépészeti bizottságát, gépészeti-kohászati szakcsoportját, a Gépipari Tudományos Egyesület anyagvizsgáló szakosztályát, s közreműködött a Tudományos és Felsőoktatási Tanács munkájában. Mindezek mellett tagja volt a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének, a Magyar Mérnök- és Építész Egyesületnek, valamint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek. 1969-től a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja, 1971-től a Nemzetközi Hegesztési Intézet (IIW) alelnöke volt. Tudományos munkássága elismeréseként két ízben tüntették ki Kossuth díjjal. 1949-ben szabadalmaiért és egyetemi tankönyveiért vehette át a díj arany fokozatát, 1957-ben pedig a hazai nyersanyagokon alapuló titángyártási technológia kidolgozásáért és kísérleti megvalósításáért ítélték neki a Kossuth díj második fokozatát. 1958-ban Pattantyús Ábrahám Géza díjjal, 1975-ben Bánki Donát emlékéremmel tüntették ki (mindkettő a Gépipari Tudományos Egyesület díja). 1976-ban megkapta a francia Kutatási és Feltalálási Érdemrendet (ordre du Mérite pour la recherche et l'invention). Emellett birtokosa volt a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatának (1950 körül) és a Munka Érdemrend arany fokozatának (1972).
Főbb művei:
- A hegesztés röntgenvizsgálata (Budapest, Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete, 1941.)
- Műszaki röntgenvizsgálat (Budapest, 1942.)
- Fémek technológiája I. Fémek alakítása hőhatással (Budapest, 1947.)
- Anyagvizsgálat (Budapest, 1949.)
- A gyártástechnológia új irányai (Budapest, 1949.)
- Porkohászat és precíziós öntés (Budapest, 1951.)
- Metallográfia és anyagvizsgálat (Budapest, Tankönyvkiadó, 1952.)
- Vas-és fémipari anyagismeret (Budapest, Népszava, 1952.)
- A gyorshegesztő eljárások (Budapest, Felsőoktatási Jegyzetellátó, 1954.)
- A színesfémek a gépgyártás fontos anyagai (Budapest, Művelt Nép, 1954.)
- Szerkezeti anyagok technológiája I-II. (Budapest, Tankönyvkiadó, 1954-1960.)
- Hegesztés (Budapest, BME, 1959.)
- Mechanikai technológia I-II. (Budapest, Terra, 1960.)
- Anyagszerkezettan és anyagvizsgálat I-III. (Budapest, Tankönyvkiadó, 1965-1966.)
- Fémek képlékeny alakítása (Budapest, Tankönyvkiadó, 1968.)
1989.08.20, 37 éve történt:
Simon Sándor kohómérnök, egyetemi tanár (1923. november 21., Szikszó - 1989. augusztus 20., Miskolc)
Miskolcon végzett a Fa- és Fémipari Szakiskolában, a felsőipariskolát Marosvásárhelyen fejezte be 1944-ben. 1944-től a Diósgyőri Vasgyárban dolgozott. 1951-től a Moszkvai Acél Intézetben volt aspiráns. 1955-től Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemen oktatott, 1960-1988-ig a vaskohászati tanszék vezetője volt, 1972-1978 között rektor. Működése alatt a tanszék az ország vaskohászatának jelentős szakmai-tudományos bázisává fejlődött. 1976-tól az MTA tagja.1853.08.21, 173 éve történt:
Rejtő Sándor gépészmérnök, műegyetemi tanár (1853. augusztus 21., Kassa - 1928. február 04., Budapest)
Oklevelét a Budapesti Műegyetemen nyerte el 1878-ban, ez volt az első ott kiadott gépészmérnöki oklevél. 1901-1902-ben a Királyi József Nádor Műegyetem Gépészmérnöki Karának dékánja, majd 1920-21-ben a Műegyetem rektora. Fő tudományterülete az anyagvizsgálat volt. A szerkezeti anyagok viselkedésére vonatkozó elmélete nagy érdeklődést és sok vitát váltott ki. Elsőnek mutatott rá, hogy a fémes anyagok tulajdonságai az anyagszerkezettől függenek. Elmélyedt kutatásokat folytatott a fém-, fa-, textil-, papír- és malomipar technológiáinak területén, színvonalas előadásokat tartott a gépészmérnök hallgatóknak. Részben saját tervezésű gépekkel és műszerekkel megszervezte a Mechanikai Technológiai Intézet (Gillemot tanszék elődje) anyagvizsgáló laboratóriumát. Itt munkatársa volt - a később szintén világhírűvé vált - Csonka János is. 1888-ban a Mechanikai Technológiai tanszék vezetője lett. 1912-től az MTA levelező, 1923-tól rendes tagja volt.1959.08.21, 67 éve történt:
Tettamanti Jenő gépészmérnök (1883. augusztus 14., Budapest - 1959. augusztus 21., Dorog)
Oklevelét a budapesti műegyetemen nyerte 1905-ben. 1907-től 1913-ig a Ganz Vagongyár szolgálatában állt. 1906-ban bekapcsolódott a munkásképzésbe. 1913-tól a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia II. sz. bányagéptani tanszékének, majd a soproni főiskola tanára. 1924-1926-ban rektor, 1930-1952-ig a főiskola központ könyvtárának igazgatója volt. Szakértőként részt vett több nagy jelentőségű létesítmény megszervezésében, korszerűsítésében és felülvizsgálatában. Tudományos kutatómunkája elsősorban a bányaszállítógépek, a bányavízmentesítő telepek és a bányák energiagazdálkodási területére terjedt ki.1783.08.23, 243 éve történt:
William Tierney Clark angol mérnök, a budapesti Széchenyi lánchíd tervezője (1783. augusztus 23., Bristol - 1852. szeptember 22., London)
Diplomás mérnök, az angol mérnöki kamara tagja, az egyik legnevesebb hídépítő, amikor 1832-ben Széchenyi megismerkedik vele. Addigra már állt három lánchídja Angliában: a Hammersmith híd a Temze felett London külvárosában, a marlowi híd ugyancsak a Temze felett Buckinghamshire grófságban (Londontól északnyugatra), és a shorehami híd Londontól délre Brighton közelében Shoreham-by-Sea-ben. Ő volt a budapesti Széchenyi Lánchíd tervezője. Az általa tervezett lánchidak közül ma csak a budapesti, és a Marlow-i áll.1849.08.23, 177 éve történt:
Maderspach Károly magyar kohómérnök (1791. augusztus 3., Oravica – 1849. augusztus 23., Ruszkabánya)
Az eredetileg Modersbacher nevet viselő család 1720-ban vándorolt be Tirolból. Károly tanulmányait a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte. Oravicán vegyészként kezdett dolgozni, majd a Hoffmann Testvérek és Maderspach Károly Bánya- és Vasmű Társulat társtulajdonosa lett. Jelentős szerepe volt a mintegy négyezer munkást foglalkoztató társaság felvirágoztatásában. Nemzetközi viszonylatban is jelentős találmánya, a Maderspach-féle, íven függő vonórudas vashíd fontos állomása a hídépítés történetének. Az 1830-as években három hidat építettek az ő tervei alapján, Lugoson a Csuka-patak felett, Herkulesfürdőn a Cserna folyó felett és Karánsebesen a Temes felett. 1839-ben pályázatot nyújtott be az állandó Pest–Buda hídra is. Maderspach Károly mindig igaz magyarnak érezte magát, így az 1848–as szabadságharc idején gondolkodás nélkül tűzte ki a nemzeti színű lobogót a vasgyáruk tetejére. Lelkes híve volt a magyar ügynek. Erről tanúskodik Széchenyi Naplója is, amiben arról számol be a gróf, hogy milyen lánglelkűen nyilatkozott Károly, amikor a magyar nyelv használatáról beszélt. "Igen, a magyar nyelv használata, az tesz magyarrá…" A szabadságharc idején a ruszkabányai (ma Ruska Montana – Románia) vasgyáruk fontos szerepet játszott a magyar honvédség támogatásában. Fegyverekkel és ágyúgolyókkal látták el a hadsereget. Bem tábornok seregének 20 000 lándzsát és egyéb más fegyvert is szállítottak.