Hőkezelő Szakosztály

A hazai hőkezelést nagy lépéssel vitte előre az 1949-ben megalakult Gépipari Tudományos Egyesület. A megalakulás rövid története a következő. Dénes Miklós, az egyesület vezetőségének egyik igen aktív tagja 1952-ben egy megbeszélésre hívott össze néhány szakembert a hőkezelők közül. Jelen voltak többek között: Bardócz István, Jung Béla, Magyari Ferenc, Schön Gyula, Szombatfalvy Árpád. Ismertette a GTE vezetőségének elképzelését, amely szerint szükségesnek tartják, hogy a Technológiai Szakosztályban a hőkezelők is képviselve legyenek. A javaslat alapján a jelenlévők elhatározták egy Hőkezelő Bizottság létrehozását. Ez később Főbizottsággá alakult, majd önálló Szakosztályként működött tovább.
A Szakosztály jelenlegi elnöke Dr. Tóth Tamás, titkára Rózsahegyi Péter.

Főbb tevékenységek, leírás

A Bizottság feladatait a következőkben jelölték meg (a fő feladatok azóta sem változtak):

  • a hőkezelő szakemberek összefogása és nyilvántartása;
  • rendezvények szervezése, amelyeken tapasztalataikat, tevékenységük eredményeit ismertetik és megvitatják;
  • szakcikkek, beszámolók írása és publikálása;
  • előadások tartása a fővárosban és vidéken, a hőkezelési ismeretek terjesztésére;
  • tanfolyamok szervezése, elsősorban művezetők, technikusok, szakmunkások képzésére és továbbképzésére.

A tagság létszáma fokozatosan növekedett, lassanként megközelítette a 300 főt. Részben ez a körülmény, részben a szakosodás, a hőkezelő tevékenység differenciálódása szükségessé tette munkabizottságok szervezését. Így létre jött a só-edző, a szerszám-edző, a hűtőközeg, az energia és az alumínium munkabizottság. A munkabizottságok külön szakmai napokat tartottak, előadásokat szerveztek.


A Hőkezelő Bizottság (majd Főbizottság ill. Szakosztály) sokat tett a szakma fejlesztése érdekében. Egyik feladatának tekintette a szakmunkások képzését és továbbképzését. Ennek érdekében rendszeresen indított tanfolyamokat, amelyek elvégzéséről a résztvevők bizonyítványt kaptak. A Szakosztály tűrhetetlennek tartotta, hogy Magyarországon a hőkezelés nem volt elismert külön szakma. E tevékenység szakmásítására a GTE javaslata és közbenjárása alapján került sor. A Szakosztály a hőkezelő mérnökök és technikusok továbbképzésére is több tanfolyamot szervezett.


Jelentős eseményt jelentett 1971-ben a Nemzetközi Hőkezelő Szövetség (IFHT) Budapesten megrendezett szimpóziuma. A szakmában ez történelmi eseménynek tekinthető, mert ez volt az első ilyen szimpózium, amelyet szocialista országban tartottak, és ezzel megnyílt a lehetőség, hogy Magyarország is beléphessen a nemzetközi szakmai életbe. Ez bizonyos mértékig megszabta a fejlődés útját, a magyar szakemberek közül többen részt vettek az IFHT különböző bizottságaiban és a Kormányzó Tanácsban. A hazai szakma elismerését jelenti, hogy az IFHT (International Federation for Heat Treatment and Surface Engineering) két évre magyar szaktekintélyt, Dr. Konkoly Tibor egyetemi tanárt választotta elnökének.


Tovább növelte a hazai szakemberek és a GTE tekintélyét, hogy a Nemzetközi Hőkezelő Szövetség 1986-bn ismét Budapestet választotta kongresszusának színhelyéül. A Hőkezelő Szakosztály hasznos és eredményes tevékenysége között kiemelkedtek az 1966-tól jellemzően kétévenként megrendezett szemináriumok, később konferenciák, amelyeken az előadók beszámoltak a szakmában elért fejlődésről, ismertették tapasztalataikat, vizsgálataik és kísérleteik eredményeit. Rendkívül tanulságosaknak bizonyultak az előadásokat követő viták, amelyek sokban hozzájárultak a résztvevők szakmai ismereteinek fejlesztéséhez. A szemináriumokat, majd konferenciákat a Szakosztály vidéken, a nagyobb ipari centrumokban rendezte, kiegészítve ezeket a helyi gyárak meglátogatásával, ezzel is lehetőséget teremtve az üzemi tapasztalatok szerzésére. A rendezvényeket kulturális program (hangverseny, színházlátogatás) egészítette ki. A konferenciákon az utóbbi időben külföldi résztvevők is megjelentek (osztrák, német, francia, orosz, román szakemberek), mindez emelte a színvonalat.


A Hőkezelő Szakosztály által szervezett hazai nagyrendezvények (vándorgyűlés, szemináriumok, konferenciák):

  • Nitridáló vándorgyűlés – 1966., Miskolc
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1967., Esztergom
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1968., Győr
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1970., Pécs
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1972., Sopron
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1974., Békéscsaba
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1977., Balatonfüred
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1979., Eger
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1981., Székesfehérvár
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1983., Miskolc-Tapolca
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1985., Győr
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1987., Zalaegerszeg
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1989., Sopron
  • Hőkezelő Országos Szeminárium – 1991., Kecskemét
  • Hőkezelő Országos Konferencia – 1993., Dunaújváros
  • Hőkezelő Országos Konferencia – 1995., Székesfehérvár
  • Hőkezelő Országos Konferencia – 1997., Sopron
  • Hőkezelő és Anyagtudomány a Gépgyártásban Országos Konferencia – 1998., Győr

1999-ben Budapesten, a Hőkezelő Szakosztály szervezésében jött létre az IFHT 7. Nemzetközi Szemináriuma. 1999-ben ez volt a hőkezelők legjelentősebb világrendezvénye, melyen 27 országból mintegy 100 résztvevő 3 szekcióban számolt be a könnyűfémek és ötvözeteik hőkezelésével és felületi kezelésével kapcsolatos kutatási és fejlesztési eredményekről.


A Hőkezelő Szakosztály rendszeresen részt vesz a MACH-TECH rendezvényen. Legutóbb, 1999. márciusában, a MACH-TECH 99 keretén belül “Mit kínálnak a hőkezelők a kis-és középvállalkozóknak” című szeminárium keltette fel az érdeklődést a hőkezelés iránt.


A Hőkezelő Szakosztály sokat tett az egységes magyar szakmai nyelv kialakítása érdekében is. A szakemberek nemzetközi érintkezését megnehezítette, hogy az egyes eljárások és fogalmak jelölésére különböző kifejezéseket használtak azonos nyelvterületen belül is. Ezért a Nemzetközi Hőkezelő Szövetség többéves munkával megszerkesztett egy Glosszáriumot, amely négy nyelven rögzítette egy-egy fogalom meghatározását (angol, német, francia, orosz) és további tizenegy nyelven felsorolta a megfelelő megnevezéseket. Erre támaszkodva, a Hőkezelő Szakosztály egy bizottságot hozott létre, amely meghatározta a fogalmak (kereken 2000) definícióját magyar nyelven, megjelölve ennek angol nyelvű megfelelőjét, majd a magyar nyelvvel együtt a 12 nyelvű Glosszáriumot Magyarországon kiadta. A GTE által megalkotott terminológia a Gépgyártástechnológia c. lapban több számban jelent meg, és szinte változatlanul beépítésre került a magyar szabványba (MSZ EN 10052: Acélok és öntöttvasak hőkezelésének fogalom-meghatározásai).


A GTE-nek köszönhető, hogy hazai szakemberek részt vehettek nemzetközi konferenciákon és jó kapcsolat alakult ki a neves nyugati kemence- és segédanyaggyártócégek és a hazai szakemberek között, még abban az időben, amikor a kommunikáció nehézkes volt. E külföldi vállalatok (Ipsen, Degussa, Aichelin, Safed, Solo, Brown-Boweri) a GTE rendezésében szakmai napokat tartottak Budapesten, ismertették berendezéseiket és az ezekkel végezhető technológiákat. Prospektusokat adtak át és referencia-látogatásokat tettek lehetővé. Mindez nagyban hozzájárult az érdeklődők szakmai ismereteinek bővítéséhez, tágította a látókörüket.


A legutóbbi, a Győrben rendezett Konferencián végzett felmérés szerint, ma mintegy 60 cég, intézmény, intézet érdeklődik közvetlenül a hőkezelés iránt, ez mintegy 120-150 közvetlenül érintett szakembert jelent. A Szakosztály tevékenységének megújítása jegyében ez a Konferencia nem csak hőkezelő, hanem gépipari anyagtudományi konferencia is volt.


A leírtakból következik, hogy a Gépipari Tudományos Egyesület Hőkezelő Szakosztálya jelentős szerepet játszott és játszik a hazai hőkezelés fejlődésében, a szakemberek tájékoztatásában, képzésben és továbbképzésében. Ezen túlmenően olyan feladatokat is megoldott és megold (szabványosítás, hőkezelő sók hazai gyártása és tárolása, környezetvédelmi feladatok megoldása, tervtanulmányok készítése stb.), amivel az egész hazai ipar javát szolgálta és szolgálja. A Nemzetközi Hőkezelő Szövetségben való aktív részvételével elismerést szerzett és szerez a magyar iparnak és tudományos életnek.

Büszkeségeink

Egyesületi Aranyérem

Nincs díjazott

Bánki Donát Díj

Nincs díjazott

Pattantyús Ábrahám Géza Díj

Nincs díjazott

Terplán Zénó Díj

Nincs díjazott

Technika Fejlesztéséért Díj

Beran Lajos
1979
Cseh Miklós
1982
Debreczeni István
1977
Faragó József
1993
Fekete László
1974
Fleit Gyula
1985
Dr. Földváry László
1976
Harkai Antal
1989
Dr. Lizák József
1996
Mikó László
1987
Mydlo Antal
1986
Dr. Neményi Rezső
1975
Németh Zoltán
1980
Rozbory József
1984
Schön Gyula
1972, 1984
Dr. Smóling Kálmán
1988
Szőke Béla
1981
Dr. Tóth Tamás
1996

Műszaki Irodalmi Díj

Nincs díjazott

Tiszteleti Tag

Nincs díjazott